Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - ÉLŐ MÚLT - Blaskovics József: Rimaszombat a török hódoltság korában
vagy BÄL TO 66. sz. = Beszterceradv-ányi Állami Levéltár, Török Okiratok 66. sz. Ezt az okirat eredetijének centiméterekben megadott méretei köveik. Az első számjegy az okmány magasságát, a második a szélességét jelöli. A fejrész utolsó sora az okiratgyűjtemény azon darabjaira tartalmaz utalást, amelyek tartalmilag összefüggnek a tárgyalt okirattal. Az invokáció hiányát külön figyelmeztetés jelöli a fejrészben. 2. A következő rész a török szöveg fordítását tartalmazza. A fordításban elsősorban szöveghűségre törekedtünk. Ezért a szakkifejezéseket kethüdá, keszim, maktú stb.j, a jövevényszavakat (birov, bozuk stb.j, a helység- és személyneveket (Egri, Filek stb.) eredeti alakjukban közöljük, a stilisztikai fordulatokat pedig megtartjuk a fordításban akkor is, ha azok néha szokatlanok a mai olvasó számára. Az értelemkiegészítő, de az eredeti okiratban nem szereplő szavakat zárójelben közöljük. \ Az áttekinthetőség kedvéért a szövegfordítást bekezdésekre osztottuk. Az okiratok zömén előforduló invokációt (Hüve — Ű) nem közöljük, de hiányát a fejrészben jelezzük. A tugra, a bevezető szavak, a keltezés ideje, esetleg helye és az aláírás önálló bekezdéseket alkotnak. Az okiraton levő pecsét, marginális jegyzetek, szahh, pencse szövegét és a belső oldalon levő pótfeljegyzéseket a szövegfordítás után közöljük, és utalunk arra, hogy az okirat melyik részén találhatók. Itt a keltezés idejét a magyar szórendnek megfelelően közöljük. 3. A tergum szó vezeti be a török tergális feliratok, pecsétek fordítását és az egykorú magyar feljegyzések szövegét. A pecsét szövegét csak az első alkalommal közöljük, a továbbiakban csak hivatkozunk az okirat számára, amelyen először szerepel. A török neveket és rangokat a szövegben a török szokás szerinti sorrendben, de magyar helyesírással közöljük. A sorrend egyébként megfelel a magyar sorrendnek is, pl. Köprülüzáde Ahmed nagyvezír, Naszúhpasaráde vezír Ali pasa stb. A török szövegekben előforduló magyar tulajdonneveket úgy írjuk, ahogy azokat a törökök rögzítették. A fordítások szövege 1. Bektas pasa egri helytartó meghatározza a Rimaszombat lakosai által fizetendő évi adók összegét. Eger, 1600 januárjának kezdetén — Égre, 1008 kánún-u sání ibtidázin- dan sonra. Őrig.: BÄL TO 62. sz. (29,5 X 20,5 cm). A levél megírásának oka a következő: A füleki szandzsakbég hásszaihoz tartozó Rimo Szonbot nevezetű város lakosai számára az 1008 (év) januárjának kezdetétől a múlt évi keszim alapján a következő évi keszim határoztatik meg: 1000 fekete gurus készpénz, 100 pint vaj, 100 pint méz, 100 kejl búza, 100 kejl szemes takarmány és néhány apróság. Hogy mostantól ne kelljen többet (beszolgáltatniuk), kezükbe adatott ez az irat, hogy szükség esetén felmutathassák. íratott az említett napon. Égre városában. [A jobb margón keresztbe írva pencse és szahh): Bektas, (Allah) legjelentéktelenebb szolgája. Helyes, láttam. Tergum: Pecsét: Bektas, Mohamed családjának szolgája. 1007. Az igazság Isten kedvére való. Senkit se láttam még, aki az igazság1 miatt tévelyedett volna el. Egykorú magyar feljegyzés: Anno D(omin)i 1600. Az Nagios Bektas Passanak lewele. Az Summalasba, az mivel tartozunk. NB. B(uda)ra kell vinni ezen levelet. 2. Musztafa füleki káimmakám igazolja, hogy Rimaszombat lakosai megfizették a neki járó 200 gurust. (Eger), 1602. május 13—22. — (Égre], 21—30 zilkáde 1010. Őrig.: RVL TO 202. sz. (16 X 9,5 cm]
