Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - Gáli Ernő: Párhuzamok és érintkezések (tanulmány)

— a lap címéből is következően — elősegíteni a Duna menti népek kölcsönös megismerését. Persze, a „hídverők” nemcsak az említett mozgalmak és folyóiratok köréből kerültek ki. Gondoljunk csak a román és magyar írók közeledési kísérletére a Família című váradi román lap kezdeményezésére (1935), és ne feledkezzünk meg Csuka Zoltán Látóhatár című folyóiratáról sem, amely hivatásának tekintette a dunai összefogás hirdetését.

Ez az összehasonlító múltidézés is demonstrálhatta az irodalomnak a tájainkon hagyományossá vált pótszerepében megmutatkozó folytonosságot. Amit Jancsó Béla, a Szegedi Fiatalok és az Erdélyi fiatalok összekötője az erdélyi irodalomról állapított meg, az — mutatis mutandis — a csehszlovákiai és a jugoszláviai irodalomra is vonatkozott: „Az erdélyi irodalom egy kisebbségi nép életakaratának és sorsvállalásának első folyamata.” Az írók, a költők, a publicisták, akik a kelet-európai társadalom- és nemzetfejlődés megkésettsége folytán igen gyakran az ideológusokat, a filozófusokat és az erkölcstani gondolkodókat helyettesítették, 1918 után az utódállamokban a helyzettudat, a kisebbségi öntudat, illetve az azonosságtudat egymással érintkező, de egymást nem mindenben fedő formáit fogalmazták meg. Fellépésükben és az említett tudatformákat tolmácsoló nézeteikben mély erkölcsi motivációk működtek. Többségükben annak a messianizmusnak, annak az „erkölcsi titanizmus”-nak adóztak, amely — ugyancsak hagyományosan — a dunai népek haladó írástudóit népszolgálatra buzdította és áldozatvállalásra késztette. A kiáltványaikban, tanulmányaikban és műveikben kifejtett gondolatok, elméletek és tervek nem voltak, nem lehettek illúzióktól, mitikus elemektől mentesek. Gyakorlati kezdeményezéseik is gyakran eredmény nélkül maradtak, utópiáknak bizonyultak. Hídverő erőfeszítéseik sem váltották ki mindig a kölcsönösség gesztusait.

Hagyatékuk mégsem porosodó relikvia. A Sarló, a Korunk és a Híd örökségét a mai értelmű múltvallatők, az itt és most jegyében kibontakozó — nem egyszer heves és szenvedélyes — viták boncolgatják kritikailag, az újabb nemzedékek okulására és hasznára.

JEGYZETEK

1 Dávid Gyula: Találkozások, Kolozsvár-N apoca, 1946, 42.

2 Vö. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom, Bp. 1982, 20—21.

3 Szeli István: Nemzeti irodalom — nemzetiségi irodalom, Fórum Könyvkiadó 1974, 65.

4 Görömbei András: l. m., 18.

5 Bosnyák István: Szóakciók I., Fórum Könyvkiadó 1980, 12.

6 Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története, Fórum Könyvkiadó 1968, 20.

7 Sőni Pál: Avantgarde-sugárzás, Bukarest 1979; Kovács János bevezető tanulmányai a Genius, iletve az Űj Genius, valamint a Periszkóp antológiákhoz, Bukarest 1976, 1979; Kántor Lajos: Korunk-avantgarde és népiség, Bp. 1980.

8 Vö. uo. 67.

9 Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma, Kolozsvár é. n. 19.

10 Marosi Ildikó: Bevezető A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája c. kötethez, Bukarest 1979, 9.

11 Dr. Jancsó Elemér: Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében, Bp. 1935, 38—39.

12 Kuncz Aladár: Erdély az én hazám, Erdélyi Helikon 1929, 487—492.

13 Bosnyák István: I. m. 92—107.

14 Vö. uo. 121.; Tóth Sándor: Adatok a Korunk-munkatársak szerkezeti összetételének dinamikájához, in: Rólunk van szó, Bukarest 1980, 305—318.

15 Vö. Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből, Bp. 1977, 172— 282.

16 50 éves a Korunk, Bp. 1977 (Kemény G. Gábor, Fried István, Belia György, Tolnai Gábor, Csatári Dániel, Sándor László, Tánczos Gábor előadásai].