Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Rácz Olivér: Huszonöt év
Azóta újabb öt esztendő telt el, s nekünk ma egy negyed évszázad egyenlegét kell megvonnunk. Nem könnyű feladat, szívdobogtató felelősség szembenézni hajdani önmagunkkal, de mindenekelőtt a nagy halottakkal, akik ma is közöttünk élnek. Fábry Zoltán immár kötelező korparanccsá vált lapindító' írásával, Lőrincz Gyula rajzaival, Szabó Gyula fametszeteivel, Sas Andor kritikai elemzésével és — ó, micsoda értékeink voltak! — Sas Andor Mácha- fordításával és Palacký-tanulmányával, Szabó Béla talán legnemesebb verető írásának, az 1956-os Naplónak valomás-dokumentumszerű részletével, Egri Viktor színjátékával és köztük és mellettük a fiatalokkal, költőkkel, műfordítókkal, prózaírókkal. CÉs Forbáth Imrével, aki oly hosszú esztendők kényszerű, majd keserű magára-kényszerített hallgatása után itt szólalt meg ismét, a Szemle hasábjain. Helyesebben — vonakodó, szemérmes akarata-ellenére, itt szólaltatta meg kiadatlan versei tükrében a kortárs, Mártonvölgyi László. Nevek, amelyek szívünkhöz nőttek. Mayer Imre bácsi, a nyelvművelő. A korán elhunyt, fáradhatatlan Tóth Tibor. Andrej Mráz tanulmánya. És ismét Fábry Zoltán és újra Sas Andor. A kedves, minden értékért mindig síkra szálló Tanya Páltól — valameny- nyiünk örökké mosolygós, segítő Walla Fricijétől az ifjú Tőzsér Árpádig, Ozsvald Árpiig, Dénes Gyurkáig, Mács Jóskáig, Dávid Terézig, Ordódy Katalinig, Gály Olgáig. Mindenki megszólalt a Szemle hasábjain, és ünnep volt megszólalhatni a Szemle hasábjain. Csontos Vilmos, Cselényi, Gyurcsó István, a Gyurcsópista. És a Sas Andor-tanítványok, Csanda Sándor és Turczel Lajos, akik időközben már maguk is tanítványokat nevelnek. És ez az élet rendje és az Irodalmi Szemle töretlen küldetése. Az átvevés és átadás, a folytonosság és folyamatosság biztosítása. Ügy, ahogyan Fábry Zoltán hirdette, úgy, ahogyan Andrej Sládkovič hagyta ránk: „Tanuljatok, képezzétek magatokat — mert kihalnak a poéták, s jaj lesz nekünk a sírban, néma utódok apáiként!“ Nem félünk a némaságtól és az utódtalanságtól. Haladunk tovább a megkezdett úton. A régi hagyományok szellemében és a felsorakozott új erőkkel, új tehetségekkel. Folytatjuk és folytatni akarjuk a munkát, amelyet elődeink elkezdtek ős megalapoztak. Mert ettől függ, hogy álljuk és vállaljuk-e a további öt, tíz és huszonöt esztendőket, a holnapokért és az utódokért. Eljövendő nemzedékekért. A csehszlovákiai magyar irodalomért. Az egységes csehszlovákiai kultúráért. Az egyetemes és oszthatatlan szocialista szellemiségért és erkölcsért. Igen, vállaljuk.
