Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kmeczkó Mihály: Mindennapi ocskayzmusunkról
vesebb) — olyanná (azzá) válik, amilyenné (amivé) a környezete formálja. Arra megy, amerre a körülmények legerősebben taszítják az adott pillanatban... S ezzel elérkeztünk a drámai alaphelyzet, a konfliktus sarkalatos tételéhez, kérdéséhez: — Meggyőződésből lett-e Ocskay hazaáruló — vagy azzá tették? Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy egyéniségében adva voltak a feltételek ahhoz, hogy hazaárulóvá váljék, de: — Szükségszerű volt-e Ocskay hazaárulása; volt-e más lehetősége s módja választani a lehetőségek között, életútja törvényszerűen torkollt-e a hazaárulásba, vagy vehetett volna más fordulatot is? Egyetlen kérdésbe akartunk belekapaszkodni, s lám most fölvetődik a többi kérdés is! — Ha Ocskay tragédiája szükségszerűen következett be, akkor vajon ezért csupán ö-e a felelős; vagy pedig a felelősség másokat is terhel, s ha igen: kiket és milyen mértékben? Vegyünk sorra a kérdéseket és próbálkozzunk meg a válaszadással! 4/5/1 Ocskaynak megvolt rá a lehetősége, hogy a nevét más színű tintával írja be történelmünkbe. Ebben az esetben nem jellembeli fogyatékosságai a perdöntőek. Nem csupán ő az oka annak, hogy végül is erényei maradtak alul. 4/5/2 Életútja teljesen más fordulatot vehetett volna, ha Ocskay Lászlót nem olyan emberek veszik körül, akik — akaratlanul is — elidegenítik a közösségtől. A két nő önzése ... Bercsényi a kiállhatatlan rátartiságával és féltékenységével... Csajághy az elviselhetetlen gyanúsítgatásaival, számonkéréseivel... Jávorka a gépiesen következetes, embertelenül rideg elvhűségével... Czmka Panna a megfoghatatlanságával, a kiismerhetetlenségével, titkolózásaival és titokzatosságával — a mindig nagyszerűen időzített, gyanút keltő megjelenésével... Ocskay Sándor — az öcs — vérlázító birkatermészetével, örökös hallgatásával, de annál beszédesebb, vádoló szemével... Ha a fejedelem környezetéből több bizalom és biztatás sugárzik Ocskay felé mint gyanúsítgatás és rosszallás ... Ha a közösség nem kitaszítani, elűzni igyekszik legérdemesebb (legtehetségesebb, legfelkészültebb, legodaadóbb, legelkötelezettebb] tagját, hanem megtartani, felemelni és vele győzni, általa megmaradni — benne jelképesülni —, akkor Ocskay László (és a mai Ocskay Lászlók) élete más fordulatot vehetett volna: nem kellett volna szükségszerűen árulóvá lennie; éppen ellenkezőleg: egy kollektíva erényeinek, erejének megtestesítőjévé — jelképévé — válhatott volna . .. 4/5/3 Sajnos a kollektívák türelmetlensége, rosszindulata és rövidlátása folytán nemcsak egy-egy kor vagy közösség nagy formátumú hőse bukik el, hanem velük együtt az általuk képviselt, a Jelképesen bennük koncentrálódó kollektíva is. v a \ 3 4/6 Minden közösség saját képére formálja hőseit, s ez fordítva is igaz: minden történelmi hősben az adott közösség kollektív jellemvonásai is testet öltenek. Az Ocskay Lászlók mindig egy tágabban értelmezett történelmi-társadalmi valóság koncentrátumai, jelképei. Aki a közösségből jogot formál arra, hogy tetteikért vádolja őket, az egyben saját magát is vád alá helyezi. A közösségi eszméket csak láncba fonódva, közösségi helytállással lehet győzelemre vinni. Minden közösség ugyanolyan mértékben felelős tagjaiért, amennyire az eszme győzelméért, amelynek elkötelezte magát. Aki a kollektívát megbontja, az a közös eszmét is megmérgezi; s aki az eszmét deformálja, az egyúttal a közösséget is tragédiába sodorja. A jogok és kötelességek a névtelenekre ugyanúgy vonatkoznak, mint a hősökre.
