Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Szenes Piroska
A társadalmi és irodalmi érvényesülés akkori rendkívül nehéz harcában elhulló vagy csak pillanatnyilag kiemelkedő emberek (írók, írói, művészi és lapszerkesztői önjelöltek, üzletelők, politikai próféták stb.) jellegzetes kávéházi csoportosulásait a magyar- országi irodalomban többen is bemutatták, így például Nagy Lajos a Budapest Nagy- kávéház-ban, Thurzó Gábor a Hamis pénz-ben stb. Az elsőéves medika naplójának vonatkozó részei nem versenyezhetnek az említett művekkel, de így is jól eltalált, korhű kávéházi figurákat elevenítenek meg, s közülük különösen a testi-lelki torzóságában is imponálni, vonzani tudó anarchista költő és „nemzetmegváltó” Bodnár Lőrinc emelkedik ki. Az Eszti és Bodnár közti furcsa kapcsolat és a leányban viszolygást, riadalmat keltő házassági készülődés is életteljesen van ábrázolva, de a végül is elutasított Bodnár öngyilkossága már nincs kellőképpen motiválva, indokolva. Szenes Piroska két színvonalas regénye (Csillag a homlokán, Egyszer élünk) a magyarországi és az itthoni kritikában egyaránt élénk visszhangot keltett. Az első regényről Kassák Lajos írt szép elemző méltatást, a mi sajtónkban pedig Antal Sándor és Paál Ferenc foglalkoztak vele. Érdekes, hogy még a „hazaárulást” emlegető Császár Elemér is elismerte a művészi kvalitásokat, és ez volt jellemző az Egyszer élünk jobboldali recenzenseire is. Erről a regényről nálunk Antal Sándor és Vozári Dezső írtak igen elismerően, Magyarországon pedig Schöpflin Aladár, aki egyébként a 20. századi irodalomról írt összefoglaló könyvében Szenes Piroskát az akkori élvonalbeli fiatal magyar írók közé sorolta. Csanda Sándor irodalomtörténeti munkája, az Első nemzedék is kiemelkedő prózaíróink között jelöli ki a helyét, és 1982-ben a legjobb Szenes-mű, a Csillag a homlokán eljutott a maximális itthoni kiadói elismeréshez is: a reprezentatív Csehszlovákiai Magyar jrók sorozatban való megjelenéséhez. A jövőben meg lehetne fontolni az Egyszer élünk újrakiadását is. Díadalkapu
