Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - LÁTÓHATÁR - Peter Kováčik: Hazatérés (elbeszélés)

A katona köp.

— Eredj, mert elbőgöm magam! — kergeti a pocakost.

— Nem tudtam... — A pocakos megszorítja a katona mankót markoló kezét,, s az induló vonat után fut.

A katona a váróterem felé biceg, de az utolsó pillanatban bekanyarodik az állomás mögé és a mezei út felé indul. A kertek alatt megáll. Hosszan bámul a fakéregarcú férfi után. Ügy tűnt el a szeme elől, mintha futna.

Csend van, csak a vadkörtefa ágai között zörög a szél.

Kopasz Csilla fordítása■

A hűség gyökerei