Irodalmi Szemle, 1983
1983/7 - Fónod Zoltán: Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában
Fonod Zoltán MAGYAR KÖNYVKIADÁS CSEHSZLOVÁKIÁBAN .A csehszlovákiai magyarság irodalmi élete 1918 után indult. Évekbe telt, míg a korábban a regionális irodalom szintjéig sem jutó irodalmi próbálkozásokból elfogadható művek születtek, melyek alapjait jelenthették a magyar kisebbségi irodalomnak Csehszlovákiában. Ezt a törekvést jelentős mértékben hátráltatta az is, hogy csehszlovákiai magyar vonatkozásban szervezett könyvkiadásról a két világháború között jóformán nem beszélhettünk. Ebben szerepet játszott nemcsak az irodalom színvonala, hanem a kisszámú olvasóközönség is, valamint az a tény, hogy a könyvárak aránytalanul magasak voltak s ez a könyvkiadást nem tette vonzóvá. A legtöbb könyvet szerzője saját költségén adta ki, s gyűjtőívek, ügynökök segítségével terjesztette. A lapok egy■ némelyike alkalmilag ugyan adott ki irodalmi műveket, ezek többségéhez azonban a lap hasábjain megjelentetett szedést használták fel. Néhány könyvet, füzetet a kommunista sajtó (Kassai Munkás, Az Ot) is megjelentetett. A könyvkiadás terén kezdettől fogva a szervezetlenség volt a jellemző. Az intézményes könyvkiadás gondolatával az új államban először Komáromban foglalkoztak. Az 1920- ban megalakult első országos kulturális csoportosulás, a Szlovenszkói Magyar Nép- szövetség, később a Szlovenszkói Magyarok Szövetsége foglalkozott a gondolattal, működésüket a hatóságok azonban nem engedélyezték, így a szándék valóra váltása is elmaradt. Az első kiadványok jobbára irodalmi próbálkozások voltak Komáromban (Borka Géza: Magyar bánatok című verskötete, 1920), Galántán (Oj költők címmel jelent meg verskötet) és Érsekújváron (Ölvedi László kötete). Győry Dezső első verskötete (Hangulatok) Galántán a Mátyusföldi Lapok kiadásában (1921), a következő (Százados adósság) pedig Rimaszombatban jelent meg 1924-ben. Mécs László első kötetének a kiadására (Hajnali harangszó) Ungvárott került sor. A csehszlovákiai magyar írók köteteinek kiadásával elsőként a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztálya foglalkozott, mégpedig Farkas Gyula ismert magyarországi irodalomtörténész, a berlini egyetem tanára kezdeményezésére, aki a kiadó magyar osztályát is vezette. A berlini kiadó a kassai Kazinczy Társaság közreműködésével 1924-től 1928-ig több mint húsz csehszlovákiai magyar író művét jelentette meg. Itt adták ki 1924-ben Mécs László (Rabszolgák énekelnek) és Ölvedi László (A bányász éneke) verskötetét, Egri Viktor első novellás kötetét (Pierre találkozása, 1925), továbbá Tamás Mihály feltűnést keltő novellás kötetét (Tavaszi látomás, 1926), valamint Győry Dezső (Ojarcú magyarok, 1927) verskötetét. Alapy Gyula az 1929-ben kiadott Kazinczy Évkönyvben így írt erről: „Könyvkiadásunk nehézségeit, amelyeket nem tudott íróink felől elhárítani sem igyekezetünk, sem a közönség változó értékű támogatása, a kezdet akadályain a berlini Voggenreiter kiadócég segítette át... Ezzel jelentékeny lépést tett előre kisebbségi irodalmunk, mert a könyvkiadás gondjaitól és anyagi terheitől az írók egy része mentesült.” A könyvkiadással kapcsolatban Kemény Gábor így írt az Így tűnt el egy gondolat című kötetében: „A kiadók ... »fáztak« a kezdő irodalom alkotásaitól, és kategorikusan elzárkóztak előlük. Ez a magyarázata annak, hogy az első évek szórványos kiadványai hol Budapesten (Ölvedi László: Valakit várunk, 1922; Egri Viktor: Rácsablakos ház, 1923) hol Bécsben (Barta Lajos, Kaczér Illés, Paál Ferenc és az összes emigráns írások az Európa Verlagnál), hol pedig Berlinben jelenjek meg... Bécs és Budapest nem jelentősek a kisebbségi könyvkiadás szempontjá
