Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - Dobos László: Sodrásban (regényrészlet)

— Várjátok meg a hajnalt — mondták búcsúzóul. Aztán magához ölelte őket az erdő.

A folyó közepe most országhatár, a vízhát láthatatlan vonalán túl tiltott világ. Fák tövétől, bokrok mögül csillogó távcsőszempárok figyelik az innenső part mindén' mozdulatát: a messzinéző tükrén jól l'átnl a két földre terült ember násznapi homok- ágyát.

Legények falkája úszik a vízen lefelé, előbb még a magas partról ugráltak fejest. Kifutottak a fák közül, szemberohantak a nappal, testük megcsillant egy pillanatra, aztán zuhantak. Most fehér testű halakként villognak a vízen — középen, a tiltás és kísértés vonalán. Tudják, abban az isten kertje álapotban ez a legveszélyesebb, mégis kockáztatják. így vetik meg a tiltást: lebuknak, majd a víz fölé tűnnek. Gondtalan delfinek, meztelenek, s meztelenségükkel csúfolják a túlsó oldal kaszárnyaszigorát. Falfehér fenekük a napra villog, majd sietve lebuknak a mélybe, még ott is hallják a túloldali ország eső emberének fenyegető intelmeit az ellenségről, ahogy kiabálja a nagyszájú mikrofon.

— Éljen Rákosi! — kiáltja egyikük gúnnyal. Összenevetnek, s folynak lefelé a víz örökkévalóságával, de már célba vették őket. A tiltott vonalon túl ellenséggé válik mindenki. Megkeresi őket a célgömb, s várnak, hogy a part hajlása kitakarja őket.

Géppisztolysorozat tűzi végig a vizet. Másodszor is körbelövik őket. Látni a golyók: villanásnyi vízbe törését. Szerterebbennek, menekülnek a víz alá, már nincsenek együtt, golyókerítést fonnak köréjük, szétválasztják őket.

— A Magyar Népköztársaság nevében — ordítja egy láthatatlan valaki. A partra parancsolják, csoportba terelik a meztelen falkát, katonák fogják őket körül:

— Igazolják magukat. . . Kicsodák, igazolják magukat.

Ennyit hallani a kiáltozásból. Nincs idő hirtelen számolásra sem, megvannak-e mindnyájan. Megölték az istenkert csendjét.

Aztán vezényszavak, kiabálás, terelő, kapkodó mozdulatok; a puskák csövére villan a napfény.

— Igazolják magukat, igazolják!

Pillanatra látni a meztelenek libasorát, látni azt is, ahogy vezetik őket.

Egy hét múltán így hangzik vissza a történet: e meztelen libasor a határőrség egyre magasabb instanciái elé került; forgószél parancsolta őket a parancsoló arcok elé; őrmester, hadnagy, százados, hallgatta őket tábornok is. Virtuskodó legények egy szál gatyában, a virtust valami kimondatlan igazságérzet forralta szájukba: nem értették, hogyan lehet elválasztani a folyót a folyótól, a vizet a víztől, hogy lehet a dolgokat elválasztani önmaguktól.

Mutogatják őket az országban, bámészok sorfala között lökdösik őket — ellenségek, kiabálja egy tiszt a hátuk mögött, betörtek az országba! Kivizsgálást, alapos és részletes kivizsgálást rendelek el, kopogják a százados parancsát. Példátlan határsértés, mondja másnap reggel a rádió.

(folytatjuk}