Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Dávid Teréz: Séta a MATESZ körül
lyében először dolgozik a MATESZ gárdájával szovjet rendező. Derűlátón számol be a szintén örvendetes hírről, bár inkább „házi jellegű” eseményről, mely szerint Ibsen •NÔRÄ-jával új rendezőt avatnak Horváth Lajos személyében, aki tanulmányait a prágai DAMUN végezte. A NÖRA Horváth vizsgarendezése lesz. Befejezésül Takács Emőd szól még a színház utánpótlásának kérdéséről is. Ezek szerint Daniela Kapitáňová és Gágyor Péter személyében megoldott az évek óta vajúdó rendezői probléma. Sajnos, azonban nem ily derűlátó Takács Emőd a színészi utánpótlás kérdésében. „A budapesti Színművészeti Főiskolán tanultak és a most végzősök közül újabban senki sem tér vissza hozzánk — jelenti ki —, pedig mindegyiküket mi javasoltuk és küldtük állami ösztöndíjjal külföldre. Biztató kezdeményezésnek tekinthetjük azonban, hogy a bratislavai Színművészeti Főiskolán a jövőben, a mi jelöltjeink számára, speciális érákon oktatják a helyes magyar beszédet és a nyelvhez szorosan kötődő tantárgyakat. Reméljük, hogy néhány éven belül (kiemelés tőlem, D. T.) megoldódik színészutánpótlásunk kérdése is, ami egyben színházunk biztató és reményteljes jövőjének ■egyik feltétele.” Sétánkat befejezzük. Fellegi István a harmincadik évfordulóra akár újra megírhatná régi köszöntőjét. Lőrincz Gyula ismételten kifejezhetné reménységét, hogy a MATESZ pár éven belül saját kőszínházában játszik majd. Dr. Krivosik kölcsönadhatná a színháznak agilitását, szervezőképességét... Cselényi és Csikmák megkérdezhetnék „Quo vadis MATESZ?”. Én pedig törhetem a fejem azon, vajon kinek játszik a Magyar Területi Színház? A bratislavai közönségnek aligha, mert a fővárosi előadásokra autóbuszon hozzák el vidékről a szervezett publikumot. Feltehetően azért, mert a város utcáiról hiányoznak a társulat fellépését hirdető falragaszok. Lényeges csupán, hogy a pénztárablak fölött kint csüng a tábla: „MINDEN JEGY ELKELT”. Dávid Teréz: Vidor család (Lőrincz Margit és Hatvani László]
