Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - KRITIKA - Varga Erzsébet: Jegyzetek a cseh nyelvű Nyugat-antológiáról
pedig avantgarde folyóirat volt: „byl to časopis moderní, nikoll avantgardní“, ilyen egyszerűen és találóan. Ilyen pontosan és lényegretapintóan. Miután a felsorakoztatott adatokkal már meggyőzte olvasóját, hogy a modernség és az avantgardizmus korántsem szinonim fogalmak, hiába próbálják ezt sokan még manapság is elhitetni velünk. Kétségtelen, hogy a Nyugat a maga korában sokkal korszerűbb, modernebb volt a különféle avantgarde folyóiratoknál. De nézzük meg most már közelebbről, milyen fordításokban ismerheti meg az említett hét költőt a cseh olvasó! Mivel a kötet egészét, a benne közölt összes verset helyszűkében nincs módunk egybevetni az eredeti szövegekkel, csupán néhány „szúrópróbára“ szorítkozunk, bár annyit azért az egésszel kapcsolatban is megjegyezhetünk, hogy a nyugatosok fordítóinak általában sikerül visszaadniuk, híven tolmácsolniuk az eredeti versek tartalmát és hangulatát. (Ez alól talán csak néhány Babits- vers kivétel, ahol meglehetősen nagy hangulati szerepet játszanak az alliterá- ciók, illetve a mély vagy magas hangrendű magánhangzók. A közismert „Bús dónna barna balkonon / mereng a bíbor alkonyon“ sorok például így hangzanak a cseh fordításban: „Modrá noc padá ina donu, / tesknice v šeru balkónu.“ — vagyis a „bíbor“ „kékké“, az „alkony“ „éjszakává“ válik, s így a mély magánhangzók megtarthatják hangulati szerepüket, az alliterációk azonban elvesznek.) Állításunk igazára talán Kosztolányi l/orcájának a fordítása a legékesebb bizonyíték; ebben az esetben ugyanis még azt is megbocsáthattuk volna a fordítónak, ha csupán a költemény hangulatát „tolmácsolja“. Václav Danék (aki Anna Rossová segítségével fordította Kosztolányi verseit) azonban a nehezebb megoldást választotta; mindvégig ragaszkodik az eredeti tartalomhoz, csupán az első strófában tér el valamelyest tőle: a „lenge lány“ itt „szárnyas“ lányként szerepel, s a neve nem beszél, hanem nevet: A szinte tökéletes tartalmi-formai egyezés bizonyítékaként legszívesebben az egész verset ide másolnám, a cseh fordítás kvalitásairól azonban két — akár találomra kiválasztott — versszak alapján is véleményt alkothat az olvasó: „Samé l, samé i, samé o, samé a, samý med, samá slast, samé ach, Ilona. Pro me i barva jsi lahodne lilová, jsi jak ten anilin, fiala, Ilona.“ Füst Milán versei cseh fordításban (]ana Štroblová fordításában) is maradandó esztétikai élményt nyújtanak s igazi Füst Milán-i versek maradnak, még ba a fordító nem egyszer változtat is kissé a tartalmon (a forma kedvéért) vagy a formán (a tartalom kedvéért). A Zsoltár utolsó sorai („... Mi más valék, „Dívka tká, krídla má, luna je úplná: sméje se jméno tvé Ilona, Ilona.“
