Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Hetényi János emlékezete

tanulmányokból a tanulókat előre kikérdeztem, s örömmel tapasztaltam az eddig nálunk hitoktató lelkész rendszerét — sistema sctudale — jóval épületesb a régi tanmód, melly a tanulmányokat nem aprózza el, levelkézi, hanem azokat úgy adja mint a tanítók tanítsák.

1841. szept. 24-én.

Hetényi János sk.

1841-ki tavaszutó 29-én megerősítették: Szilády József, Szabó Mári, Berenkel Antal, Galambos Klári.”

A filozófiában sajátos irányt követ. Elméletének lényege az összharmóniában rejlik. Megfogalmazásában így fest: „A filozófia lényegileg nem más, mint az életharmóniára vezető kalauz. A filozófia feladata, úgy az egyént, mint a nemzetet boldogítani, tökéletesíteni.” A bölcseletben nem elméleti tudományt, hanem gyakorlati kategóriát látott. A filozófiában eszközt lát az ember különbbé tételére. Keresi a neveléstudomány elméleti igazságait. Sürgeti az elmélet összekapcsolását a gyakorlattal: „Az elméletek elmúlnak, ha nem ülttetjük az élet viruló kertjébe.” Ebbe a tárgykörben írja meg

1844-ben akadémiai pályaművét A lélektudománynak nevelési fontosságáról címmel. „Az embert, Hetényi szerint — olvassuk Pauler Ákosnál — két vágy sarkallja: a tökély -és a gyönyörűség vágya* s a nevelésnek mindkettőt fel kell használni.” Sokoldalú, munkásságának központjában a nemzetnevelés nagy gondolata áll. Ezért vonzódik ösztönszerűleg Széchenyi Istvánhoz. Kettőjük között személyes kapcsolat is kialakulhatott, mivel gyakran találkoztak az Akadémián. Széchenyi iránti hódolatából fogant 1850-ben írt műve: Gróf Széchenyi István, mint nemzeti nagynevű bölcselőnek jellemzése. Ezen tanulmánnyal kapcsolatban Pauler Ákos így vélekedett: „Hetényi Széchenyi iránt érzett rajongó csodálatát egy oly akadémiai tanulmányban fejtette ki, mely mélység és igazság tekintetében ma is még Széchenyi irodalmunk legszebb termékei közé tartozik.” Nem lehet meghatódás nélkül idézni az elméjében elborult Széchenyit sirató sorokat: „Fényes napunk, mi tündöklő vezércsillagunk sötétült el egy idő óta gróf Széchenyi Istvánban, aki valaha nemzeti becséről elfelejtkezett hazánkat oly hatalmasan fölemelte ... Élte aranykorában minket a pusztában vezérlő Jákob vala ö ..... Örök bölcsesség istennője, Pallas, szánd meg a hű szolgádat, aki honunkban neked és Múzsáidnak fényes templomot építeni segített... csakhogy nyomorú Ithacáját boldogítsa. Éljen, és e lázár nemzetet bölcs vezérletével még egyszer támassza föl halottaiból.” Az MTA 1831-ben pályázatot írt ki Tekintvén a philozophiát, miben s mi okra nézve vagyunk hátrább némely nemzeteknél? címmel. Két pályamunka futott be, melyek közül az egyik a cenzúra miatt nem kerülhetett kiadásra. Szerzőije Hetényi János, az „egyezményes filozófia” megalapítója — írja Sándor Pál — akinek írása csonkán 1837-ben jelent meg A magyar philozophia történetírásának alaprajza címen. Érdemes még idéznünk a kiváló marxista filozófust, Sándor Fáit, aki Hetényi Jánost értékelve egyebek között ezeket írja: „Magát a filozófiát tekintve nem is annyira Kant hatott Magyarországon, mint inkább az őt népszerűsítő Krug professzor, akinek harmónia- rendszere lett kiindulópontja annak a filozófiának, amely sokkal kevésbé eredményeivel, mint indítékaival és tendenciájánál fogva lett egyik... jellegzetessége a magyar filozófiának. Ez az „egyezményes rendszer”, amelynek létrejöttéhez hozzájárul Köteles Sámuel is, kifejtője azonban Hetényi János volt.”

• Sokoldalú tudományos munkásságát értékelve az MTA 1836. szeptember 10-én levelező tagjává, majd 1840. szeptember 6-án rendes tagjává választotta. Elhunyta alkalmával az Akadémián 1855. Július 2-án Toldy Ferenc mondott gyászbeszédet.

Az MTA Dalotti Ödön kezdeményezésére elhatározta, hogy emlékművet állít Hetényi Jánosnak. 1913. Június 15-én végül is megvalósult az évtizedes terv, melyen az Akadémiát Beöthy Zsolt másodelnök vezetésével népes delegáció képviselte. Jelen voltak még: Heinrich Gusztáv főtitkár, Császár Elemér, Marczali Henrik, Pápay József és Pauler Ákos. Érdemes idézni a Komáromi Lapok 1913. június 18-i számából, mely terjedelmes cikkben számol be az egész Komárom vármegyét megmozgató ünnepségről: „A hálás utókor a XIX. század irodalmának egyik nagytehetségű művelőjének: tudós Hetényi János, Ekel község közmegbecsülésében állott lelkipásztorának emlékét ünnepelte ... az MTA által emelt emlékoszlopát a kegyeletnek szeretettel összefűzött virágkoszorúival ékesítette föl... Emlékoszlopa az idők végtelenségéig hirdetni fogja termékeny életét és munkára serkenti az utódokat.” Az ekeli iskola előtt felállított emlék