Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Hetényi János emlékezete

Szénássy Zoltán HETÉNYI JÁNOS EMLÉKEZETE Jókai-kutatásaim során figyeltem fel Hetényi Jánosra. A komáromi Írófejedelem kegye­lettel emlékezik régi iskolájára, a Református Kollégiumra, és büszkén sorolja fel annak híressé vált diákjait, köztük a bölcselő Hetényi Jánost, akit a Magyar Tudomá­nyos Akadémia is tagjává választott, és hétszer koszorúzott meg. Mint a nevezett kol­légium későbbi diákja vettem kezembe a vándorbotot, hogy a Komáromhoz közeli Ekei községben — ahol él a „genius loci”, a helytörténet szelleme — tisztelegjek Hetényi János emléke előtt, aki 1853. július 27-én fejezte be tudományos eredményekben gazdag életét. Megsárgult jegyzőkönyvek, félévszázados újságok és a filozófia történetének kötetei vallanak a komáromi kollégium híressé vált diákjainak pályafutásáról. Foglal­kozott történetírással, gazdaságpolitikával, pedagógiával és filozófiával. Mint korának tudósa, munkásságát oly magas szintre emelte, hogy az MTA 1913-ban, halálának hatvanadik évfordulója alkalmával díszes sírkövet és emlékoszlopot állított tisztele­tére, amelyet az Akadémia alelnöke avatott fel. Hetényi János 1786. július 26-án született Ekelen, Komárom megyében, ahol apja ref. lelkész volt. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban és Debrecenben végezte. 1814-ben meghívják a komáromi Református Kollégium tanárának. A tanári katedrát nem fogadta el, helyette Göttingába ment, ahol teológiai tanulmányokat végzett. 1823-ban a bécsi protestáns akadémiára nevezték ki a dogmatika professzorává. Az intézet azonban a jelentkezők alacsony száma miatt nem nyílt meg. Ekkor hazamegy Ekeire, és édes­apja után átveszi a helyi eklézsia vezetését, munkáját haláláig nagy szorgalommal és odaadással végezte. Ebben az akkor alig nyolcszáz lelket számláló kis faluban bonta­kozott ki érdemekben gazdag munkássága. Tudományos eredményei akkor tűnnek igazán rendkívülinek, ha tekintetbe vesszük élettere provinciális jellegét. Távol a fő­várostól, tudományos intézetektől és kortársaktól, csak saját tehetségére és könyv­tárára támaszkodva dolgozott. Figyelme eleinte a történettudomány felé fordult. 1832- ben tanulmányt ír Magyarhoni régi várszerkezetről címmel. A következő évben, fel­buzdulva a tudományos körök méltatásán, tovább megy, és fejlődéstörténeti művet alkot Honi városaink nemzeti fejlődésünkre és csinosbulásunkra befolyásuk címmel, mellyel elnyerte az MTA történeti osztályának pályadíját. 1839-ben A világistenlés oknyomozó történetírása című művét írja meg, majd egy esztendő múltán újabb értekezéssel lép a tudományos világ elé (Hazánk régi várszerkezete, amit az Akadémia megkoszorúz). Életének utolsó esztendejében írja A magyar Partheon elö-csarnoka című művét. Gaz­daságpolitikai művei: Robot és dézsma, erkölcsi és anyagi mező és státusgazdasági tekintetben. A híres mecénás, Teleki Domokos pályázatot hirdetett A földbirtok viszo­nyok célszeresebb rendezése címmel, amelyre Hetényi János megírja Erdélynek remél­hető anyagi kifejtése című értekezését, s megnyeri a pályázatot. A pedagógia területére is kiterjedt a figyelme. 1843-ban tanulmányt ír A Pesten felállítandó protestáns főiskoláról címmel. Sürgeti a reálgimnáziumok felállítását. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg életrajzírója, Pauler Ákos: ,,Az élő ismeretre helyezi a fősűlyf (Hetényi), hogy a humaniórák mellett a realiákat is tanítsuk. A nevelésben közreható összes tényezők pontos figyelembevétele jellemzi pedagógiai gondolkodását.” Az ekeli parókián talált korabeli jegyzőkönyvek is rámutatnak Hetényi János haladó pedagógiai nézeteire: „Meglátogattam a helybeli iskolát, az őszi vizsgálat alkalmával föladott

Next

/
Oldalképek
Tartalom