Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Hegyi Ferenc: A szenei Collegium Oeconomicum
nonnullos per fenestras necessitatem peragere” (az ablakhoz utasították őket) — jelenti restellkedve a rektor („Dignetur Excelsum Consilium parcere, quod ... referam”). Az épület más szárnyában lakó osztrák alumnusokhoz már előbb átküldték Urbanovics Józsefet azzal az üzenettel, hogy ne merészkedjen átjönni. Minderről a rektor csak két nap múlva értesült, mert a prefektus is meg a lojális alumnusok Is kímélni akarták a már amúgy is lesújtott igazgatójukat. A szittya magyar Kónyát valóban elfogta a keserűség, mert ilyen mondatokat ír a Helytartótanácsnak: „Ex quibus satis intelligi potest, cum quanto solatio similibus homo honestus praesit”. Reggel a tanítási órák előtt mégis „verbis pacificis et mansuetis” (békülékeny és szelíd szókkal) fedte a két szeniort, Tengerdyt és Kollert, és a csengetéskor in nomine Domini órára küldte őket. A primus- csengő most azonban mást jelzett. A vezérek fenyegetésére 15 alumnus fel- kerekedett, kitört a kollégiumból, és gyalog nekivágott Pozsonynak, hogy a Helytartó- tanácsnál bepanaszolja a rektort. Kónya rektor azonban kedvezőbb helyzetben volt. A ház fogatával megelőzte őket. Az ő panasza hangzott el először Balassa Pál gróf és a kegyes alapítványok éppen ülésező bizottsága előtt. Az ügyet a királynő elé terjesztették, akitől 1767. nov. 9-én jött meg az ítélet: Tengerdy Ferencet, Urbanovics Józsefet és Tomka Mihályt azonnal el kell távolítani a kollégiumból és az alapítványi kedvezményeket simplicltir meg kell vonni tőlük. Buriák Lászlót, Zallár Pált, Kondé Pétert, Magyarossy Antalt meg kell fenyegetni azzal, hogy ők is könnyen az előbbiek sorsára kerülhetnek. Az ítélet egyébként szolgáljon a többiek okulására is. Tengerdy ekkor már nem volt a kollégiumban. Július 20-án, sejtve a súlyos ítéletet, önként elment. 12. A kollégium anyagi helyzete. A hivatalos vizitátorok és a kollégiumot gyakran látogató nem hivatalos személyek egyöntetűen dicsérik a magas tanulmányi színvonalat, munkarendet, és a kollégium belső életéről is nagy elismeréssel szólnak. A rektornak sincs növendékei ellen panasza egészen a júl. 16-i lázadásig. Félévi jelentéseiben nemcsak a tanulmányi előmenetel szerint való sorrendet állapítja meg, hanem, mint láttuk — sok szempontból jellemzi is növendékeit, természetesen figyelembe véve minden szaktanár tájékoztató adatait is. Bár bejegyzi a „fraudulentus”, „turbator anima- rum”, „contumax”, „sine reverentia”, „capacitas tenuis” és hasonló minősítéseket a gyengébbeknél, mégsem javasolja a kizárásukat. A Helytartótanács ugyanis annál keményebben szokott ítélni, és bizony az 1764—77 közt felvett mintegy 120 nemes és kamarai ifjú közül később több mint harmincat kizárásra terjesztett fel a királynőhöz, aki — bármennyire is rajongtak érte és bíztak benne az alumnusok — egy-két esetet leszámítva, ki is zárta őket. Egyszerre tudott meghatóan és valóban anyaian jó lenni (pl. külön leiratban intézkedik két szegény fiú fehérneművel való rendkívüli megsegítéséről, és meg is szabja, ki is utalja az összeget).92 Ugyanakkor azonban a legtöbbször alkalmazott és egyben a legszigorúbb büntetést is igen könnyen helybenhagyja. Kónya Kristóf rektor és a professzori testület türelmesebb, csupán a naplopók- kal keménykezűek. Emberi gyengeségükkel szemben elnéző a rektor. Türelmes még nemesi gőgjükkel szemben is. Néha ugyan elragadja az indulat, és ahogy a diákok feljelentéséből olvassuk, bizony kuruc nyelven pattog velük. A Helytartótanácsnál ismételten fellép azzal az óhajával, hogy növendékei nemesi származása megkívánja, „quod in victu honestius haberentur”.93 Ügy látszik egy év tapasztalata megmutatta neki azt, amire az egyébként tisztességes alapítvány elfogadásakor egyik fél sem gondolhatott a tapasztalat hiánya miatt, hogy ez az új tanintézet jóval költségesebb, mint a humanista iskolák. A fennmaradt számlák mutatják, hogy milyen drágák a tankönyvül használt szakkönyvek, a műszerek; azok elnyüvődnek, az utóbbiak elromlanak, hiszen sok diák kezében forognak. Javítani kell őket, vagy újakat szükséges vásárolni. A geodéziai munkához szükséges finom holland papírokat, a könyv- és számviteli gyakorlatokhoz való rovatolt íveket hatalmas tömbökben hozatják Bécsből; ecsetet, tust, peni- cillust, festéket folyton több tucat számra kell vásárolniuk. A diákok számára való rajzkészlet maga 2 körmöci aranyba kerül fejenként. A könyvekre és műszerekre adott rendkívüli segély pedig késni szokott. A szántóföldeken, erdőben való sok mérési munkában pedig szakad a ruha, a lábbeli. A Helytartótanács illetékes hivatala azonban nem ad más választ a sürgető kérésekre, minthogy szegény nemes ifjakról lévén szó, legyen az egyenruha egyszerűbb, a külső geométeri munkánál használják az előző évben kapott ruhát-lábbelit, az újat kíméljék, az élelmezésben pedig igazodjanak a tallósí árvaház kissé egyhangú étrendjéhez, még el is küldik az árvaház heti étrendjét.94
