Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: „Keressük együtt a színházi megújulás lépcsőfokait!”

dőlünk, hogy a MATESZ indulásának idején még nemigen létezett csehszlovákiai magyar drámairodalom, akkor élő színházirodalmunk népszerűsítésében nem kis eredményt sikerült elérnünk. Olykor-olykor a merész kockázat vagy a bukás árán is. Kapcsolataink a hazai magyar írókkal az utóbbi években örvendetesen javultak, ami, érthetően, örömmel tölt el bennünket. Elért eredményeink tudatában azonban nem szabad megtorpannunk, hanem épp ellenkezőleg: következetesebbé kell tennünk színházunknak az irodalmat támogató küldetését. Igényesebb, rugalmasabb dramaturgiai munkával oda szeretnénk hatni, hogy íróink ne idealizált formában lássák a színpadot; hogy ne kimódolt, pusztán irodalmilag szerkesztett párbeszédeket, hanem cselekvő és jellem- ábrázoló dialógusokat írjanak, és egyben a szituációteremtés fontosságára is ráérezzenek.

—Térjünk vissza a dramatugiai terv összeállításának kérdéséhez! Miképp, milyen szempontok figyelembe vételével alakul ki egy-egy ilyen repertoárjavaslat?

— A dramaturgiai terv véglegesítése előtt két fontos dolog körül csoportosulnak a kérdések: egyrészt színházunk társadalompolitikai küldetését tartjuk szem előtt, másrészt a MATESZ művészi célkitűzéseit és belső adottságait. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy estéről estére változnak a műszaki lehetőségeink, hiszen egyszer huszonöt, másszor százhúsz négyzetméternyi színpadon játszünk. A darabválasztás ezért a mi esetünkben különösen nehéz és felelősségteljes munka. Nem szeretném, ha valaki mentségképpen értené szavaimat, de való igaz, hogy az elbírálandó szempontok és az elvárások annyira szerteágazóak, hogy nem is csoda, ha alkalomadtán a szakma vagy a közönség részéről kritika éri bemutatóink tervét. ..

— Az eddig elmondottak alapján izgalmasnak tűnik hát a kérdés: vajon várható-e a MATESZ műsorrendjének, művészi csapatmunkájának javulása?

— Feltétlenül bízom benne! Ha nem ezt remélném, ha a színházi műhelymunkában és az előadások színvonalát illetően nem kecsegtetne a minőségileg is érezhető javulás reménye, akkor máris lemondanék igazgatói tisztemről.

— Melyek a társulatépítés legidőszerűbb gondjai?

— Minden gond időszerű, legföljebb akadnak dolgok, amelyeket azonnal meg lehet oldani; és vannak olyan problémák, melyek csupán türelem árán rendezhetők. Hivatalos és magánbeszélgetések közben sokan szóba hozzák például, hogy az utóbbi években a főiskolát végzett színészek többsége hűtlen lett a MATESZ-hez. Tény és való, hogy tájoló társulat lévén nem dolgozunk kellemes körülmények kö'Zött, de erőszakkal senkit sem tudunk maradásra késztetni társulatunkban. Színészeink tudják, hogy nálunk nem lehet kényelmeskedni, sóvárogni, hanem estéről estére a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtani. De érzik azt is, hogy mi nem egy színház vagyunk a sok közül, hanem a magyar területi színház Csehszlovákiában. Ezért nemcsak jó értelemben vett művészkedés a feladatunk, hanem küldetésünk is van. Ha valaki ezt nem tudja fölmérni és megválik tőlünk, akkor keserű szájízzel, de lemondunk róla. Annál nagyobb örömmel várjuk viszont a színészet mestersége iránt érdeklődő fiatal tehetségeket, mert mindkét együttesünkben egyre sürgetőbb feladattá válik a nemzedékváltás kérdésének megoldása. A jövőben a lehetőségek reálisabb behatárolásával, újszerű szemlélet alapján szeretnénk biztosítani a fiatal színészjelöltek főiskolai képzését, hiszen a társulat- építés legaktuálisabb teendői vészesen hasonlítanak azokra a problémákra, amelyekkel még az indulás éveiben kellett szembenéznie színházunknak. Jelenleg a két társulatban harminchat színészünk van, huszonkettő Komáromban és tizennégy Kassán, de ebből a három tucatnyi színészből csupán háromnak van főiskolai végzettsége! Míg a középkorúaknái vagy az idősebbeknél elnézhető a diploma hiánya, addig huszonéves színészeinkben nincs meg a főiskolai tanulmányokhoz szükséges kitartás és akarat. Akiben viszont megvolt az elhatározás és Pesten végezte tanulmányait, az előbb-utóbb faképnél hagyta színházunkat. Nem röstellem kijelenteni: ha a tőlünk elkerült, főiskolát végzett színészeknek csupán a fele marad meg a kassai vagy a komáromi társulat kötelékeiben, akkor ma, a jubileum napjaiban sokkal igényesebb mércével mérhető művészi eredményekről adhatnánk számot.