Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - Gyönyör József: A személynevek anyakönyvi bejegyzéséről

hatóságnak, a legcsekélyebb huzavona nélkül Ferencnek kell feltüntetnie az anyakönyvi kivonatban azt a személynevet, amelyet az említett időpont előtt František változatban vezettek be az anyakönyvbe, ha azt magyar nemzetiségű személy kéri. Ugyanígy válhat Erzsébetté az Alžbeta, vagy Jánossá a Ján.

E sorok olvasása közben egy további kérdés okoz fejtörést. Vajon mi történik a nemzetiségeknek mindazokkal a tagjaival, akik 1959. október 1-e után születtek, és személynevüknek nem az anyanyelvi változatát írták be az anyakönyvbe? A válasz — gondolom — ebben a kérdésben is világos és egyértelmű: igenis, akad megoldás, ha nem is olyan egyszerű, mint az előbbi esetben.

A fentiekben már szó esett arról, hogy a nemzeti bizottságok simán elintézik mindazoknak a nem cseh vagy szlovák nemzetiségű személyeknek az ügyét, akik 1959. október 1-e előtt születtek. Nekik elég csak kérni, és személynevük cseh vagy szlovák változatát anyanyelvükön tüntetik fel az anyakönyvi kivonatban. Azoknak viszont, akik az említett időpont után születtek, és személynevüknek anyanyelvi változatát vezették be az anyakönyvbe, a nevükkel kapcsolatban nem adódhat különösebb problémájuk, hiszen az elintézése saját kívánságuk szerint történt. Arra azonban nincs törvényes, lehetőség, hogy mindazok a nem cseh vagy szlovák nemzetiségű személyek, akik 1959. október 1-e után születtek, és személynevüket cseh vagy szlovák nyelven írták be az anyakönyvbe, oly módon kérhessék a nemzeti bizottságtól nevük megváltoztatását, mint azok, akik az említett határidő előtt jöttek a világra.

A 32. § rendelkezéseinek a fejtegetése során megállapíthatjuk, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek tagjainak a személynevét nemcsak az anyakönyvi kivonatokban szabad feltüntetni, hanem a születési anyakönyvbe is be lehet jegyeztetni.

Átnézve az SZSZK Belügyminisztériuma által 1979-ben kiadott „Zoznam osobných mien” c. névjegyzéket, amely az anyakönyvvezetők részére készült, a figyelmet megragadja a jegyzékhez csatolt és annak szerves részét képező kísérőlevél második bekezdése. Ennek alapján ugyanis a magyar nemzetiségű szülők által kiválasztott személynevek hiba nélküli anyakönyvezésekor a nemzeti bizottságoknak segítségül szolgálnak az említett névjegyzék II. részében feltüntetett magyar személynevek.5

Sorra véve az egyes szakaszokat, a szülők jogait a 40. § 1. bekezdésében találjuk. Ennek értelmében minden gyermek személynevét a szülők egybehangzó nyilatkozata alapján vezetik be az anyakönyvbe. Abban az esetben, ha a gyermek kórházban született, akkor egybehangzó nyilatkozatnak a szülőknek az intézmény jelentésén szereplő együttes aláírása számít. A 40. § 1. bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy a szülői nyilatkozat az anyanyelv használatát is magába foglalja. A magyar szülők tehát egybehangzó nyilatkozatukban arra is kitérhetnek, hogy gyermekük személynevét magyarul írják be a születési anyakönyvbe. Az ukránok, a németek, a lengyelek és egyéb nemzetiségek tagjai úgyszintén á személynevek anyanyelvi változatához ragaszkodhatnak. Sajnos, tételes rendelkezés hiányában eléggé körülményesen lehet kibogozni, hogy a hirdetmény alapján a Csehszlovákiában élő nemzetiségek tagjai gyermekeiknek anyanyelvükön is adhatnak személynevet, s azt be is jegyzik a születési anyakönyvbe. Az idézett rendelkezés viszont ezt a lehetőséget annak ellenére tartalmazza, hogy a jogszabály a nyelvhasználatot expressis verbis nem említi. Egyébként arra, hogy a gyermek személynevét bármely nemzetiséghez tartozó szülő a saját anyanyelvén vezettethesse be az anyakönyvbe, már 1959. október 1. napjával mód nyílott, s ez a lehetőség természetesen ma is fennáll.

Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szülők eléggé ritkán élnek az anya- nyelv használatának a jogával, amikor gyermekeiknek nevet adnak. Ez a megállapítás elsősorban a magyar nemzetiségű szülőkre vonatkozik. Amikor pedig tudatosítják, hogy elszalasztották az alkalmat és nem éltek a jogszabályadta lehetőséggel, sérelmesnek tartják az anyanyelv használatának jogi korlátozását, holott az utóbbiról csaknem egy negyed évszázada szó sem lehet. Nézetem szerint az e téren mutatkozó hiányosságok leggyakoribb előidézője a tájékozatlanság, a jogszabály hiányos ismerete, esetleg valamiféle félreértés, amely már a szülészeten előfordulhat. így történhetett meg, hogy a szülők Gyöngyvérnek szólítják gyermeküket, de az anyakönyvi kivonatban Perla szerepel. A közelmúltban találkoztunk olyan szülőkkel is, akik bosszankodva vették tudomásul, hogy a kórházban született kislányuk „hivatalosan” Zora és nem Hajnalka, De azoknak a magyar szülőknek a lelkiállapotát is meg lehet érteni, akik Tihamér