Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - Varga Erzsébet: Látogatók (vers)
Alulnézet Mikor a hegy örökre eltűnik a szélben, de a birkanyá] még rajta ott legel. A tekintet tiszta, de a tájat összemocskolta valaki. Ki volt? — ki úgy tette ezt, hogy már a hóesés sem javíthatja ki...? Nem! Ez nem lehet igaz! Vagy ez lenne most az egyetlen kivétel? — mikor már nincs igaz, se irgalom. VARGA ERZSÉBET Délben érkeznek majd s nyár lesz talán éppen: napban szikráznak a puszta távolok. Értelmesek voltak — állapítják meg, ha látják a nyomaink (micsoda nyomok!) ... S amíg meditálnak a kék délutánban a zöldjüktől fosztott halott réteken, észre sem veszik tán, rabul ejti őket majd két gazdátlanul csellengő szép állat: a kígyófarkú szél, a zöldszemű s az égtájakba öltözött szerelem. Látogatók
/
