Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - Duba Gyula: Búcsú Illyés Gyulától

BÜCSŰ ILLYÉS GYULÁTÓL

Elmúlt valami, egy korszak lezárult és új helyzet állt elő, melyben a problémák tisztánlátásának esélye változik — nem hagynak nyugton e gondolatok. Körülvesznek, a halál okozta hiányra figyelmeztetnek, korszakváltás előjeleit sugallják. Az utóbbi években — évtizedben — többször vettek Így körül hasonló gondolatok, Fábry Zoltán halálakor, Veres Péter, Németh László távozásakor. De akkor még itt volt, életerősen, keményen és határozottan Illyés. Halálával betelt a sor, a korszak lezárult, történelemmé alakult.

A másik gondolatsor, mely távoztával — és a fentebb említettek távozásakor is — megérintett: korunk, a világháborúkat viselő, gigantikus építésekre és rombolásra egyaránt hajlamos, egyszerre nagyszerű és kicsinyes huszadik század bőkezű az emberi nagysággal szemben. Helyet és alkalmat talál benne a nagy szív, hatalmas lélek és erős gondolat. Megbecsülésre lel a forradalmi akarat, ha közösségi és szociális célkitűzésű. A népek százada, nagyjai többségükben népfiak. Nem azzal elsősorban, hogy a néptől származnak, bár így is igaz, hanem azért, mert a nép — népek — érdekeit keresik és képviselik. Eszmeköreik közösségi szempontok szolgálatára épültek.

Mint az Illyés Gyuláéi is. A pusztai, tudásra szomjazó kamasz, a Tanácsköztársaság „vörös” gimnazistája, a párizsi ifjúmunkások költőbarátja, a népi írók vezéralakja, a szocialista társadalom szellemi reprezentánsa úgy azonos önmagával, hogy minden történelmi korszakban a közösségközpontú kultúra elkötelezettje. Érvelhetnénk, hogy minden demokratikus kultúra közösségközpontú és az emberiség társasélet utáni vágyát és annak lehetőségeit testesíti meg. De nem minden alkotó éli át ezt egyenlő hőfokon.

És akik olyan intenzitással élik át ezt az igazságot, mint Illyés élte, azok kisugárzása, heve a legéltetőbb, fényük legmesszebb világítja be embertársaik életútját. Az ilyen költő példarejűn útmutató. Mert a népek és közösségek fejlődésének irányai és útjai más népek és közösségek haladásának irányához csatlakoznak, és azokkal egyesülve alkotják a világ járható úthálózatát. Az olyan költők fénye, amilyen Illyés Gyula volt, az emberi egyéni utak és a népek útjainak a találkozásán, kereszteződésén, egy- másbafonódásuk csomópontjain világít.S a szellem világossága, melyet Illyés költészete sugároz, így egyesül a Nezval, Novomeský, Krleža és mások művészetének fényével. Járhatóvá és áttekinthetővé kívánják tenni a népek mozgásának bonyolult úthálózatát.

Búcsúzunk a költőtől, immár legnagyobb klasszikusaink sorában látva őt. Míg Petőfi a szabadságot akarta, és Ady a magyar demokráciát, amíg József Attila a szocializmust láttatta meg költészetében, addig Illyés Gyula, a század forradalmi küzdelmeit átfogó életű népi ivadék a megvalósult szocialista társadalomban keresett és talált örök érvényű, költői igazságokat.

Duba Gyula