Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - Koncsol László: Irodalmi díjak 1982
ízű szót: urbánus) írónak indult, olykor már-már kihívóan is Karinthy Frigyes tanítványaként. Első pályafordulójának írói gyümölcseit a Csillagtalan égen struccmadár lapjai őrzik. A fordulat azzal kezdődött, hogy Duba meglátta magában a problémát: saját belvilágát kezdte kutatni. A keresés a jelen horizontális síkjában kezdődött: ennek látlelete a Csillagtalan égen struccmadár című novelláskötet. Duba első írói korszakából még őrizte intellektualizmusát, meseszövése némileg még spekulatív volt, de az, hogy irodalmunk általánosan és szinte kizárólagosan ábrázolt hősét, a faluból a fővárosba szakadt magyar értelmiségit ekkor helyezte először írói górcsöve és röntgene alá, új és biztató mozzanatként tűnt föl műhelyében. A csehszlovákiai magyar olvasó, de virtuálisan a más ajkú olvasó is nem az általánost, hanem a sajátosan csehszlovákiai magyar életet ábrázoló Duba-műveket fogja keresni és értékelni. Duba az En horizontális kutatása közben ismerte föl egy függőleges, diakronikus, történelmi szondázás lehetőségeit és nagy-nagy fontosságát, azt, hogy a „ki vagyok?”-ra adandó helyes, pontos, árnyalt válaszhoz a „honnan jöttem” problémájára is felelnünk kell. Szondáit szembesítésekkel kezdte. Harmadik írói prog- xamjának első emlékezetes, nagy eredménye Valaki kopogott az ablakon című novellája az irodalmi Szemle 1966/4. számában, fElőtte, főleg az Öznyomon — 1965/3 — óta, több Duba-novella is jelezte az új irányt.) Húsz éve tart töretlenül ez a harmadik, eddig legmagasabb pályaív, benne most kitüntetetett regénye, az Örvénylő idő. Duba nem absztrahál és nem konstruál többé, élettapasztalatai és ismeretei nem képletek vagy tételek száraz elvontságain át reinkarnálódnak élő prózává, hanem az író közvetlenül szervezi művé az élet nyersanyagát. Az intellektus szerepe az anyag átszerkesztésével kezdődik és végződik. Duba végleg föladta az extenzív és objektív ábrázolás módszerét, s az intenzív, szubjektív és történelmi, valamint az általános helyett a sajátos ábrázolás útjára lépett. A leghitelesebb ábrázoláséra. De mi a leghitelesebb? Amit az ember közvetlen tapasztalásból ismer, amit megélt. Duba élményprózát ír; ebben az írói képzeletre csak járulékos szerep vár. Duba nem képzeletszegénységből járja ezt az utat, első könyveiben sorozatosan bebizonyította, hogy a sorstól gazdag és eleven képzeletet kapott. A gyermek- és ifjúkor élményeinek, tapasztalatainak és történelmi tanulságainak lenyűgöző tömege, a helyzet és a művészi program kényszeríti egyetlen viszonylag zárt élményanyag intenzív kiaknázására. Nem tudom, monotematizmusát nem rokonít- hatjuk-e Fábryéval. Úgy érzem, a párhuzam lehetőségei adottak. Most épülő ciklusa, talán trilógiája, így az Örvénylő idő is, összegez, szintetizál: a Vajúdó parasztvilág elméleti szintézise után a szépírás módszereivel. A mind történelmi, mind társadalmi, mind pedig nemzetiségi szempontból emlékezetes, nehéz idők nem legelső, de kétségtelenül legjobb, legteljesebb, legőszintébb, legárnyaltabb, enciklopédikusán átfogó történelmi tudásalapra épített csehszlovákiai magyar írói ábrázolása. Kamaraművek, részlettanulmányok, vázlatok, lélektani szúrópróbák és szondák után egy nagy freskósorozat. Tisztelgés a szülők és barátok emléke előtt, nem utolsósorban gyönyörű emlékmű, amelyet az író a regényben az összes Duba-művek apa-hősének, illetve bevallottan is a hősök modelljéül szolgáló édesapa, idősb Duba Gyula emlékének állított. Fonod Zoltán egyre letisztultabb szemlélettel, eszközökkel és nyelven műveli kritikai zsanérét, az irodalmi publicisztikát. A sikert jól jelzi második könyve, a Körvonalak (Madách, 1982), amelyért nívódíjat kapott. Fonod két magyar klasszikus, Ady és Fábry egymást erősítő hatása alatt kezdett írni az irodalomról. (Az ötvenes évek magyar irodalmi tudatában mindenütt Ady lírai és gondolati hagyatéka hatott a legerősebben: érdekes irodalomszociológiai téma volna földeríteni, miért.) Azóta csak az irány, főleg Fábryé maradt, de Fonod kritikai eszközei és szempontjai módosultak. Jobban figyel az anyagra, a dolgok és irodalmi jelenségek Immanenciáira, s korszerűbb (egyszerűbb) lett a nyelve. Publicisztikája más kritikai és elméleti területekkel is érintkezik; átruccant a hazai képzőművészet kisded tartományába, s fölidézte Szabó Gyula emlékét (Ki látott engem?), foglalkozott két nagy hatású publicistánk, Fábry Zoltán és Balogh Edgár életművével, s a csehszlovákiai magyarok két háború közti múltjában is többször megmerült (Közelkép az Útról; Hagyományunk: a Sarló; A szlovákiai értelmiség a kommunista mozgalomban}. A könyve
