Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A folytatás — gondolati és esztétikai többletjelentés
Alabán Ferenc A FOLYTATÁS - GONDOLATI ÉS ESZTÉTIKAI TÖBBLETJELENTÉS Tőzser Árpádnak (tanulmány- és esszégyűjteményem kívül) eddig három verskötete és egy „versszármazástana'’ jelent meg. A verskötetek a lírikusi életműben más-más verseszményt képviselnek, míg a Genezis egy emberi és költői eszmélet kialakulását, történetét követi visszafelé az időben; a versek egy csoportját emeli ki és állítja kauzális összefüggésbe. Bár a versgyűjtemények aránylag hosszabb időtávolságban születtek meg mégis hűen tükrözik a költői fejlődés fokozatokban is mérhető állomásait és egyre jobban mutatják annak a „verseszménynek” a kiteljesedését, amelyet a költő T. S. Eliot és E. Pound kapcsán fogalmazott meg egyik tanulmányában: „a részélmény helyett az egész élményéből kell a verset csinálni”. Ez a lényeglátó meghatározás a költő egész életművére is vonatkoztatható, hiszen a lírikusi világnak versként, esztétikumként való elsajátítását a Genezis című összegező mű is bizonyítja. A kö'ltő által megélt, s a megélteken keresztül felfogott világidő ebben a műben érzelem- és egyben fogalomkör összefogását jelzi azzal a formai műfajkeresztező törekvéssel is, amit az esszéknek a versek közé sorolása jelez. Tőzsér sokműfajú alkotó: műveli az irodalomelmélet, az essze és a vers műfaját, s bár mindhárom műfaj más-más érzelmi réteget mozgat meg az alkotóban, versírói gyakorlatában érezhető a verselméleteihez való részbeni igazodás is. (Például a „pontköltészet” elméletének kifejtése Az irodalom valósága című kötetében szerves folytatásra lel az Érintések verseinek tárgyakba való rejtőzésében és koncentrálódásában, valamint a költői kifejezőeszközöknek és versformáknak fokozódó lemeztelenedésében...) Elképzelhető, hogy a költő előbb említett „műfaji hasadtságának" következtében kellett sokáig várni új verseinek megjelenéséig. Így természetes, ha az olvasó a szinte mitikus várakozási idő után sokat vár a megszólaló költőtől és nem Kis érdeklődéssel keresi a válaszokat, értelmez és viszonyít... „Mintegy negyed százada írok verset, s nehéz lenne megmondani, hogy az elkövetkezőkben e negyedszázad melyik elhagyott kísérletéhez térek még vissza, melyiket viszem tovább...” — írja Tőzsér 1979-ben a Genezis című kötetében (22. old.). Eszerint a költő részben visszafelé tekintve próbálja kialakítani alkotói irányait, s kevésbé vállalkozik kipróbálatlan új utak törésére. Részben igazság is van az előbbi idézetben, mert az új kötetben nem egy esetben találkozhatunk Tőzsér előző köteteiben is meglévő motívumok, elhagyott kísérletek kiszélesítésével, méginkább elmélyítésével. így a be- tegseg-élmény, s ennek következtében az önmagával való szigorúan tárgyilagos szembenézés és számvetés a hetvenes évek második felében egy időre leköti a költő figyelmét és a témának megfelelően életszemléletben, hangvételben is jellemző vonásokat sorakoztat fel, melyek szerves folytatásai az előző időszak kórház- és szanatóriumélményeinek. Tőzsér kedvelt témái közé tartozik most is a kiválasztott képzőművészeti alkotások mélyen lényegi és eredetien művészi értelmezése, s azoknak asszociációival való sajátos képszerű ötvözése. A Nagy Károly lovas szobrára, a Tanulmány egy Bosch- képhez, A polai amfiteátrumban című versei az Érintések verskötet (1972) Szülőföldtől ITőzsér Árpád: Adalékok a Nyolcadik színhez)
