Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - NAPLÓ - Dobos László: Visszaolvasás
DOBOS LASZLÖ Visszaolvasás (A szerző Gondok könyve című kötetének előszava] Visszaolvasás, talán ez lehetne a megfelelő indító szó: az elmúlt idő s önmagam dolgainak visszaolvasása. Negyedszázad írásaiból válogattam egy könyvre valót: igazolásul, mentségül, a magam tetteinek számonkéréséül is. Alkalmi írások, megjelenési idejük, indítékuk, műfajuk, témájuk eltérő — ami közös bennük, az irodalomteremtés gondja. A mi nemzedékünk, az én nemzedékem, folytathatnám az időbeli behatárolással. Vehetnem az ide sorolható évjáratokat, fogalmazhatnék így is: az ötvenesek nemzedéke. Nevezhetném magunkat a háború után indulóknak: a „harmadvirágzás” első értelmiségi vonulatának, az első városi újtelepeseknek .. . Inkább egyszerűsítek: azonos élményflek nemzedéke — ezt érzem a legigazibb besorolásnak. Eszmei, társadalmi, hatalmi korszakváltás — ifjúkorunknak ez a meghatározó élménye. Emberi és írói eszmélésem egybeesett irodalmunk háború utáni kibontakozásával. E könyv első írásai — ha hézagosan is — e folyamatra vetnek fényt: az ötvenes évekre, az irodalmi indulás évtizedére. Tapasztalatlanságunkra, tájékozatlanságunkra, tudatlanságunkra, de rávillantnak megszállott elszánásunkra is: irodalmat akartunk. Nagy — szinte megmosolyogtató — elhatározás volt ez, különösen a kezdet pontjáról nézve. Akkor mégsem tűnt annak, nehéz megaláztatás sérelmét hordtuk magunkban, de nem volt történelmi bűntudatunk. Jogot éreztünk világhoz, cselekvéshez s a magunk sorsához. A hatvanas évek egyik jellemzője: visz- szahatás az előző évek torzulásaira. Anti- sematizmus, provincionalizmus-ellenesség, bezárkózottság-ellenesség, elvetése mindannak, ami torzítja a valósághoz való viszonyunkat. Erre az időre esnek a „szemléletviták’’ s Fábry meghatározó írásai. Am ez évtizedre nemcsak a torzulások elvetése jellemző: fokozatosan kialakul egy pozitív nemzetiségi program, s ezzel összefüggésben egy reális irodalomszemlélet is. Reflexiók, reagálások, kultúrpolitikai elgondolások ... A könyv első részét így jellemezhetném: a világ megérintése. Az írások másik csoportját így fogalmazhatnám meg: helyünk a világban. Ez időben sokat utazom itthon és külföldön is. Ezek az utak az arányítás, a viszonyítás, az összehasonlítás megany- nyi lehetősége. Keresem önmagunk arcát a világban, s igyekszem behatárolni a magunk helyzetét. A könyv harmadik részének írásait az egyéni és közösségi önismeret szándéka ösztönzi. Keresem irodalmi életünk mozgató erőit, magatartásunk meghatározóit és törvényeit, szellemi és gondolkodásbeli rokonaimat: választ arra a kérdésre, hogy mi lesz irodalmunk sorsa és útja. Nemzetiségünknek van történelmi ideje, része ennek minden esemény, amely érinti és befolyásolja közösségünk sorsát. Am ez időnek része a megannyi sorsrajz is. Az egyéni idő, az egyéni emlékezet. Már nemzedékemnek is van történelmi ideje. íme, emlékezetem vázlata:
