Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - Cselényi László: Égtájakat keresve... (műhelynapló)

könyvkiadás érdeklődése az őstörténet és rokonágai iránt. Erről bővebben szólottam Bolyongás az őstörténet dzsungelében című Írásomban, itt csak a leglényegesebbeket érintem: az első nyilván a Napfél és éjfél volt, Képes Géza nagyszerű antológiája. Aztán Az ősi magyar hitvilág meg A finnugor őshaza nyomában; a török—mongol rokonságot fürkészve, az Irenszej meg a Manasz-eposz s Lőrincz L. László már ismertetett mongol mitológiái. Mindkét ágat szintézisbe hozták László Gyula fantázia-megmozgatő könyvei: Az Őstörténetünk legkorábbi szakaszai, a Vértesszőllőtől Pusztaszerig, és persze A kettős honfoglalás.

íme, a részletes Genezis. Már valóban csak a teljesség kedvéért sorolom föl a teljes Bibliát, melyet én már érett fővel, harmincon túl olvastam el ahogy egy eposzt olvas az ember, s tán mondanom se kell, micsoda hatással volt rám egyrészt az egész monumentum, másrészt meg olyan részletek, amelyeket addig csak másodkézből, hallomásból ismertem, töredékeiben vagy úgy sem: a Jób könyve, a Zsoltárok legszebbjei vagy az Apokalipszis. Mindehhez egy ugyancsak kései fölfedezés járult: Renan. Az ő Jézuskönyve bizony engem is megérintett, főként egy korábban látott nagy Jézus-kompozícióval, Pasolini Máté evangéliumával fölerősítve. S még további olvasmány-élmények: Robert Graves mítoszai, a nagy indiai eposzok Baktay Ervin kommentárjaival, a Bha- gavaű-gítá s a japán Kodzsiki. S megint csak mitológiai-őstörténeti irodalom: Láng János érdekes könyve, A mitológia kezdetei. Kákosy László monográfiája Egyiptomról (Ré fiai) s a nagy klasszikusok Malinowski, Bachofen, Frobenius. S Lévi-Strauss. A Szomorú trópusok meg a La pensée sauvage. S Maspero klasszikus könyve, Az ókon Kína. És Róheim (Magyar néphit és népszokások) s Kerényi Görög mitológiája.

Mindezt fel kellett volna sorolnom, egyrészt önéletrajzi vonatkozásaik miatt (megpendítettem már, hogy írásaim sorát, melynek tagja ez is, afféle önéletírás-részleteknek is szánom egýebek között), másrészt azért, hogy végül is világossá váljék, amiben oly sokan kételkednek: mítosz-parafrázisaim gyö'kértelen voltának tévhite életemben és müveimben. Igaz, még mindig nem teljesen egyenes az út olvasmányoktól az írásig, óvatosan közeledem csak feléje, kerülgetem, mint a macska ama bizonyos forró kását, egyrészt fordítások, másrészt ún. gyerekeknek szóló verses mesék formájában.

Elképzelt gyűjteményünkben az első ciklus (nevezzük — a szellemtudományi iskola nyomán — kultúrkörnek?) a Hőskor avagy Az ének hatalma után A Kezdet és az Egész címet viselő sorozat következik. Erről is ejtek néhány szót, annak ellenére, hogy ez a ciklus még csak félig készült el. A Hős (pontosabban: ős) kor után az Ókor következik s az Ókort legalábbis számunkra elsősorban a görögök és a rómaiak képviselik. Az én anyagaim között, legalábbis egyelőre az őskorhoz s (talán) a középkorhoz kapcsolható népballadák és széphistóriák közé eső időszakból, mint már említettem, alig van valami, az eddig elkészültek között. De van egy, melyet magam is, meg az eddigi kritikák is sikerültnek tartanak, a Kiegészítések Hérakleitoszhoz. S volt egy további rész is, mely annak idején Arisztotelész-montázsnak készült (így is jelent meg a Krétakorban), de végül is az egész Arisztotelésznek szánt montázsból egyetlen idézet maradt a filozófustól, igaz, hogy a leglényegesebb, a Nikomakhoszi etikából: A kezdet az egésznek több mint a fele.

Annak idején, mikor én ezeket a montázs-szövegeket írni kezdtem, az egyik alapelvem az volt, hogy a „vendégszöveget” saját, modern/mai, leginkább egy-egy régebbi ripor- tomból-prózai kísérletemből vett szöveggel párosítom. így került valamiképpen a Nikomakhoszi etika vonzáskörébe hajdani gömöri riportomnak (Dombok és emberek) egy- egy foszlánya (Hány gyereke van? Egy. Magának? Egy. Magának?), másrészt egy kéziratos naplójegyzet a koncentrációs táborokról (Terezini és Auschwitzi látogatás emléke — ebből az élményből született hajdan a Fekete vér című versem s később a Minek zene kezdetű rész az Összefüggésekből). így, ezekkel kombinálva kapott aztán értelmet az Arisztotelész ihlette cím: A Kezdet (tehát a görög — a Logosz) s az Egész (tehát felőlünk, a huszadik századból Egésznek látszó valami — az európai világtörténelem?), ha akarom, akár mondhatom azt is — a Vég.

Egyébként ugyanabból az 1972-ből, melyben e montázs készült, való A kérdéses s a bizonyos című Husserl-montázs is. S minthogy Husserl századunk egyik legnagyobb koponyája — ahogy Arisztotelész az ókor legnagyobbja volt — ráadásul, zsidó lévén, közvetlenül is konnotációba hozható a Terezin—Auschwitz-motívummal, több oknál fog