Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - Gyönyör József: Csehszlovákia népességének nemzetiségi megoszlása
A fenti számokból tisztán kivehető, hogy Szlovákiában a 0—4-es a legnépesebb korcsoport, majd utána az 5—9-es, a 25—29-es, a 20—24-es és a 15—19-es következik. A magyar nemzetiségnél ugyanakkor a sorrend lényegesen eltérő. A Szlovák Szocialista Köztársaságban élő magyarság 8,78 százalékát nem a 0—4-es, hanem a 25—29-es korcsoport, 8,38 százalékát a 20—24-es, 7,64 százalékát a 15—19-es, 7,46 százalékát pedig az 5—9-es korcsoport alkotja. A 0—4-es a magyar lakosságnak eléggé csekély hányadát, 7,83 százalékát képezi. A tárgyilagos kép kialakításához összehasonlítási alapul szolgál még az alábbi néhány számsor is. Ezeket a statisztikai adatokat megvizsgálva rögtön tudomást szerezhetünk arról, hogy az egyes korcsoportokból hány fő jut 1000 lakosra, éspedig szlovákiai- átlagban, együtt, valamint külön a magyar nemzetiségű lakosságnál. Korcsoport összesen Magyar nemzetiségű lakosság 0— 4 999 91 5— 9 999 95 10—14 999 101 15—19 1000 105 20—24 1000 109 25—29 999 112 55—59 1000 120 60—64 1000 128 65—69 999 134 70—74 1000 143 Az adatok azt bizonyítják, hogy míg az 1000 lakosra jutó személyek száma az egyes korcsoportoknál kiegyensúlyozott, csaknem azonos (999 vagy 1000, csupán a 80 éven felülieknél 1001), addig a magyar lakosságnál túlságosan nagy különbségek mutatkoznak. Ha pedig a 60—70 évesek számát összevetjük a fiatalok korcsoportjaival, akkor minden bizonnyal közelebb kerülünk a valósághoz, s könnyebb lesz a szlovákiai magyarság fejlődésében észlelt lassulás okaira rábukkanni, és azokat tárgyilagosan értékelni. Mondanom sem kell, a statisztikai adatokból az is kiviláglik, hogy a magyarság lélekszámának az apadása a járások többségében okozati összefüggésben áll a fiatalság korcsoportjaival. A legutóbbi népességi számadatok kétségtelenül bizonyos fokú megtorpanásról tanúskodnak, amely a magyar nemzetiségű lakosság fejlődésében mutatkozik, a lemorzsolódás azonban országos méretekben csak viszonylagos. A tények ismeretében feltételezhető, hogy a helyzet előidézésében több tényező játszott közre. Megszüntetésük ezért minden bizonnyal majd sok időt és fáradságot igényel. Mindezek ellenére személy szerint bízovi abban, hogy a szlovákiai magyarság hamarosan magához tér átmeneti aléltságából, nemzeti öntudata egészségesebbé válik, lélekszáma pedig a jövőben az eddiginél kedvezőbben fog alakulni. Néhány szót még a szlovákiai cseh, ukrán (rutén), lengyel és német nemzetiségű lakosságról is. A csehek inkább Pozsonyban (12126) és az iparvidékeken telepedtek le Szlová- kia-szerte. Nagyobb számban találkozunk velük a trencséni (3714), a vágbesztercei (2000), a szennicei (2642), a nagyszombati (2331) és a besztercebányai (2056) járásban, valamint Kassán (4189). A Szlovák Szocialista Köztársaság ukrán (rutén) nemzetiségű lakosságának 81,8 százaléka, tehát nagy többsége, a kelet-szlovákiai kerület 4 északi járásában él, s eléggé szétszórtan alkot településeket. Összesen 145 olyan községben és városban laknak ukránok, amelyekben a részarányuk meghaladja a 10 százalékot, vagy amelyek lakosai között több mint 100 személy ukrán nemzetiségű. Az említett 145 község és város lakosai közül 32 893 ukrán (rutén) nemzetiségű. A kerületen kívül csupán Pozsonyban jelentős számú az ukrán elem. Összesen 539 főből áll.
