Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Rácz Olivér: A világ vége előtt két óra harminc perccel (elbeszélés)
— Azért csak kapcsold be — mondta Mammie lágyan. — Kapcsold be, ha Daddy úgy kívánja. Adjatok egy kávéskanalat — mondta, és a befőttesüveg fölé hajolt. Frank engedelmeskedett. Aztán Ednára nézett, majd lopva a karórájára pillantott, aztán ismét Ednára nézett. — Ne vigyük vissza az ezüstöt Susan szobájába? — kérdezte vágyakozva. — Elmosatlanul? Frankié, elment a jó eszed? — kérdezte Mammie tele szájjal. Edna tanácstalanul forgatta a szemét. — Pszt — szólt rájuk Boyd —, hallgassatok. Valamit papol a kurafi... De a kurafi éppen befejezte: — ... így hát, hölgyeim és uraim, ismételten szíves elnézésüket kérjük. Hölgyeim és uraim: őrizzék meg nyugalmukat. A kurafi után a csinibaba mosolygott le a képernyőről: — Hölgyeim és uraim, néhány perc múlva szakértőnk, Howling-Bowling professzor elemző és magyarázó előadását hallhatják. Az előadás után , kerek- asztal-beszélgetés következik. Ezután bútor-reklámot sugároztak, majd újra a csinibaba csábmosolya villant fel: — Kedves 'nézőink, összes tudományos intézeteink, valamint a Szövetségi Kormány és a Televízió vezetősége nevében ismételten szíves elnézésüket kérjük: amint ezt már előző híradásainkban bejelentettük, a világ vége Földünkön pillanatnyilag nem esedékes. A félreértést a kompjutereink.be becsúszott téves adatok zűrzavara okozta. Ismételten szíves elnézésüket kérjük, s szeretettel ajánljuk figyelmükbe további műsorainkat. Hölgyeim és uraim, őrizzék meg nyugalmukat. — Frankié, kapcsold ki ezt az izét — mondta Boyd némi fanyar töprengés után undorral, s felállt, mert úgy érezte, egy késhegynyi szódabikarbóna nem lenne éppen fölösleges. Mammie készült, hogy háromszor egymás után keresztet vessen, de a másodiknál abbahagyta. — Még jó, hogy nem tépted fel a parkettet — mondta bűnbánóan. Boyd egy fél pohár ásványvizet küldött a szódabikarbóna után, elfintorította az orrát, aztán megvonta a vállát. — Megyek, szunyálok egyet — mondta. Edna óvatosan, lábujjhegyen az emeletre vezető lépcső felé taszigálta Frankiét. De Mammie hangja még az első lépcsőfoknál megállította: — Edna! — Tessék, Mammie? — Nyisd ki az ablakot — mondta Mammie fásultan. — Igen, Mammie! — Edna! — Igen, Mammie? — Vidd vissza a narancsdzsemet a kamrába. Edna visszavitte.
