Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - František Langer: Emlékezés Jaroslav Hašekre

vezetnie. Otthon a bosszúálló felesége sírva fogadta őket, mert hogy a férje már egy álló hónapja ilyen állapotban jön haza minden nap. — Megvigasztaltam őt — mondta Hašek —, hogy a szerencsétlen engem lesett, de holnaptól kezdve már nem kell berúgnia, mert mindent megbocsájtottunk egymásnak.

Azon az estén Hašek nem volt hajlandó válaszolni a bennünket leginkább izgató kérdésre — jóllehet egyenesen rákérdeztünk —, hogy mit is csinált tulajdonképpen, amikor olyan nagy úr volt a Vörös Hadseregben. Valamit mondott ugyan, de nem ragadt meg az emlékezetemben, valószínűleg nem volt sem több, sem szenzációsabb, mint amit az újabb élményeiről egy seregnyi novellában már megírt. Hogy nem akart csak úgy a levegőbe beszélni, ebből arra gyanakodtam, hogy ezt a korszakát komolyan vette, és tévednek, akik azt várják, hogy most azonnal új hašeki történetek születnek. Ehelyett megszületett a Svejk.

Éjfél után szétszéledtünk. Néhányan elkísérték Hašeket, én aludni mentem, elvégre rengeteg alkalmam lesz még találkozni vele. De már nem láttam többet. Ez volt a mi utolsó találkozásunk. Prágából Lipnicébe költözött, váratlanul, senkitől sem búcsúzott el, mintha csak kirándulni ment volna oda. De Lipnicéből többé nem mozdult ki.

A prágaiak aszerint ítélték meg Lipnice városkát, hogy a költői és romantikus lelkű Panuška festő állandó lakhelyéül választotta. A lipnicei házikók az ő képein mindig oldalra hajoltak, az utakat nagy kövek borították, a meggörbült fákból álló erdők ijesztőek voltak, tehát egy Panuška-féle tájképen bármikor felbukkanhatott egy mesebeli szörnyeteg. Szóval Lipnice afféle tájképfestői kuriózum volt, remek modell és egyúttal lakóhely egy festő vagy egy romantikus lélek számára; de mit keresett ott Hašek?

Én gyermekkoromtól fogva ismertem Lipnicét, évente jártam Havlíckűv (akkor még Nemecký) Brodba, vakációzni a nagybácsikámhoz. A lipnicei vár romjait a környék valamennyi magasabb helyéről látni lehetett; vele szemben, a láthatáron egy domb, a Hochtanne jelent meg emlékezetemben, tetején egy hatalmas magányos jegenyefenyővel, amelyet ugyancsak mindenhonnan látni lehetett. Jártam Lipnicében is, de a váron kívül semmi érdekes nem volt ott egy fiú számára, és egészen el is felejtettem, hogy néz ki a város. Ügy hírlik, az évek folyamán megnövekedett, és olyan lett, mint a többi nem mesebeli város; van kocsmája és néhány üzlete, orvosa, fogásza, borbélya és egyéb szolgáltatása. Abban az időben, amikor Hašek letelepedett ott, Lipnice dúskált a lisztben, a húsban, a zsírban, a vajban és a sörben, tehát azokban a javakban, amelyeknek Csehország-szerte, de mindenekelőtt Prágában ugyancsak szűkében voltak.

Nos tehát, Panuška a maga lokálpatriotizmusával rávette Hašeket, hogy Lipnicében telepedjen le; Hašek a jogdíjak maradékából még egy házat is vett magának, s így állandó lipnicei lakos lett belőle. Időnként valamelyikünk írt neki Prágából néhány üdvözlő sort, amire ö igen rendszertelenül válaszolgatott. Két-három lapot kaptam tőle. Néhanapján valaki meglátogatta őt, azt hiszem, Lada járt nála és a nagy csavargó, Kudej, s megtudtuk, hogy Longennel tárgyal a Svejk dramatizálásáról. Ezek afféle hírmorzsák voltak, egyébként Hašek teljesen eltűnt a prágai látóhatárról és nagyon hiányzott Prágából.

S egyszeriben megszülettek a mendemondák. Hogy Hašek a félreeső Lipnicében valójában a kiadójának, Adolf Syneknek a fogságában van. A lehető legmesszebbre van elzárva a világtól és a barátaitól, hogy csak a Svejkkel foglalkozzon és fogvatartója számára termelje a kéziratíveket. Még Lipnicéből se mozdulhat ki, nem hogy Prágába látogasson. És így tovább.

Megfordulhatott volna a fejünkben, miféle erőszak lett volna képes Hašeket akarata ellenére valahová odaláncolni. Elképzelhető, hogy a honorárium volt rá ilyen hatással, elvégre most már nagy összeget kapott; bár azt mesélték, hogy munkaadója óvatos volt és részletekben fizetett, hogy Hašek mérsékelje az élvezeteit. De a pénz, jóllehet régebben nem nagyon volt bőviben és ezért mind többre volt szüksége, akkor sem jelentett számára leküzdhetetlen vonzóerőt. Épp ellenkezőleg, Prágából jól láttuk, hogy a kiadóknak az az érdeke, ha a Svejk rendszeresen megjelenik. Valóban óriási üzletnek bizonyult. Nem tudom, hány ezerben jelent meg, de füzetszerű kiadásait a könyvterjesztők közvetlenül a kiadóból szállították a megrendelőknek, mint valamikor a legnagyobb hasznot hozó vállalkozásokat: a szolgálólányok számára készült regényeket.

Tehát a rendszeres megjelenés érdekében Hašeknak is rendszeresen kellett szállíta