Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - František Langer: Emlékezés Jaroslav Hašekre
František Longer EMLÉKEZÉS JAROSLAV HASEKRE Részlet ta Byli a bylo I Praha, 1963] c. tanulmánykötetben megjelent Hašek-tanulmányból (13.) 1917 őszén Kijevbe rendeltek. Ott megtudtam, hogy Stockholmba kell utaznom, ahol a csehszlovák propagandairodát kellett létrehoznom és vezetnem. Svédország semleges, Stockholm tele van a világ minden tájáról jött tudósítókkal, szükséges tehát,, hogy mi is képviselve legyünk ott. Vonakodtam, nem akartam megválni a hadseregünktől, de miután hasztalannak bizonyult minden érvelésem, gyűjteni kezdtem az. anyagot és belefogtam az előkészületekbe. Az csak természetes, hogy mihelyt megérkeztem Kijevbe, rögtön összefutottam Hašekkal. Elvitt a cseh étterembe, majd viszonozta a vendéglátást, amelyben akkor részesítettem, amikor az ezredünknél járt. Az. emberekkel agyonzsúfolt Kijevben ugyanis borzasztóan kevés volt a lakás, s még égy fekvőhelyet is probléma volt találni. Hašek a Cechoslovan szerkesztőségében aludt egy asztalon, feje alatt egy halom régi újsággal, takaróként a katonaköpenyét használva- Nekem hasonlóképpen ágyazott meg a szerkesztőségben; néhány éjszakát nála töltöttem, míg végre sikerült dr. Vincenc Charvátnál legalább egy fél ágyhoz jutnom. Hašekkal többnyire nem aludtuk át az egész éjszakát, mert sorra jártuk a kijevi ismerőseit. Olykor tea mellett beszélgettünk esténként, máskor a kedves honfitársak megosztották Hašekkal cári vodkakészletük utolsó értékes maradékát is. Hašek azorťbá'n csak kényszerűségből ivott vodkát, még a nem különösen ízletes ukrán sört is előnyben részesítette, amelyet híres cseh sörfőzők főztek rossz alapanyagból. A vodkától igen hamar lerészegedett, így aztán nem tudott olyan állapotba kerülni, amelyben kellemes,, vidám társnak bizonyult, túlságosan korán bánatos és siránkozó lett. De humora — amely, megfigyelhettem, a hadsereg józan viszonyai között megfakult — itt a sör mellett sem volt olyan sziporkázó és spontán, mint odahaza. Talán mert élcelődése nem lehetett olyan bőkezűen sokoldalú, hogy vaktában is célba találjon, vagy mert hiányzott az összeszokott hallgatóság, amely vette volna a lapot. Összefügghetetlen ez azzal is, hogy most már néhány évvel idősebb volt, kevésbé spontán és jobban magába ajár- kózott, s lehetséges az is, hogy a kor nem volt már olyan felelőtlen és gondtalan, mint Ferenc József idejében. S végső soron az is elképzelhető, hogy a száműzetés nemcsak a művészetnek, hanem a humornak sem kedvez. Ha nem volt alkalmasabb célpont, Hašek a Csehszlovák Nemzeti Tanács fiókjának bürokrata figuráin csiszolta a humorát. Nem szívelhette őket, s ebben mind a katonáinkkal, mind pedig a régóta itt élő honfitársainkkal egyetértett. Egyébként az estéli beszélgetések alkalmával gyakran felidézte Prágát és a közreműködésemmel vagy mások segítségével, akik már abban az időben ismerték őt, mindenféle régi történetet mesélt, amit valószínűleg már kijevi honfitársaink is jópárszor hallhattak. Amikor éjféltájban meglehetősen feldobott hangulatban hazafelé indultunk, rendszerint cseh és orosz dalokkal tettük változatosabbá a gyaloglást, s olykor megtörtént,, hogy egy milicista megállított bennünket, mert meglepődött a könnyelműségünkön: a kijevi utcákon éjszaka akkoriban ugyanis gyakran lövöldöztek. Kellemes estéket töltöttünk Vinar úrnál, egy igen művelt és művészetkedvelő férfinél, aki mindenben támasza és mecénása volt Hašeknak. Vinarnál ünnepeltük a szilvesztert és az 1918-as
