Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Dobossy László: Hašek és a magyarok

nem is szólva]. Külön vizsgálat tárgya lehetne olyan helynevek azonosítása vagy akárcsak létezésük ellenőrzése, amelyek forma vagy hangzás szerint helyesek lehetnek, de amelyek nem élnek köztudatunkban, pl. Bodafalu, Borosháza, Czelésháza, Bakabánya, Kápolafalva, Puszta-Magyarád, Füzes-Banok stb. (A korabeli Helységnévtár adatai szerint Bakabánya és Magyarád Hont megyében, Puszta-Magyarád és Bánok Zala megyében, Bodafalu pedig Liptó megyében volt.) Véleményünk szerint azonban az ilyen azonosító vizsgálat sem gazdagítaná érdemlegesen Hašek magyar tárgyú műveinek keletkezéstörténetét, illetve esztétikai természetrajzát, hiszen szerzőnk a könnyen ellenőrizhető helynevekkel is ötletszerűen bánik: képzeletének Játéka szerint módosítja a földrajzi adottságokat. A Hašek-féle fantasztikus földrajz példájaként hadd említsük meg, hogy együk elbeszélése a Tisza partjára helyezi „Hajdú Böszörményt”.19

E sokféle furcsa játék :a hely- és személynevekkel — tételünk szerint — éppúgy szerves része Jaroslav Hašek alkotási módszerének, mint a magyar (s általában az idegen) nyelvi elemek szövegbe illesztésének következetlen, szinte esetenként változó formája. Hiszen nyilvánvalóan könnyebb és egyszerűbb lett volna térképről lemásolnia a helyneveket, vagy tanárának, Brábeknek a szótárából kiírnia a magyar szavakat, mint a stílus szükségletei szerint az emlékezet adatait módosítgatnia, vagy — imég inkább — új megoldások Meszelésével bajlódnia. Ha mégis, főleg 1906-tól kezdve, ez utóbbi — bonyolultabb — eljárást követte, bizonyára szándéka volt vele.

Aligha tévedünk, ;ha fejtegetéseink eredményeként úgy látjuk, hogy a fantasztikus névadás és az idegen nyelv (ez esetben: a magyar nyelv) elemeinek ötletszerű szövegbe illesztése voltaképpen egyiik stilisztikai módja a groteszk abszurditás érzékeltetésének. Az író minden konvenciót elvet, miég a nyelvit (és az irodalmit) is, hogy annál hitelesebben jeleníthesse meg a világ új vízióját egy másik síkon, ahová a valóság néhány lényeges elemének végletes eltorzítása segíti.

Lényegileg tehát ugyanannak az eljárásnak a kezdeti, kísérleti állapota ez, amelyet majd mesteri fokon látunk viszont Svejk nevezetes példabeszédeiben, ahol mindig szinte túlzottan konkrét élethelyzetből, a hely, az idő és a környezet pontos megnevezésével (ámde csak megnevezésével s nem leírásával vagy jellemzésével) indul a történet, majd fokról fokra távolodik a mind groteszkebbé váló abszurdum felé, hogy végül

— egy hirtelen fordulattal — visszakanyarodjék a kiindulási realitáshoz.

A Hasek-életmű távlatában e folyamatnak mindig a középső része igazán fontos; minden egyébnek — tehát a mégoly nagyszámú magyar tematikai és nyelvi elemneik is — csupán kiegészítő, hangulatkeltő, színező és szemléltető szerepe van. A lényeg másutt: e különleges kellékek mögött rejtőzik.

Az elmondottakból, módszertani szempontból az a következtetés is kínálkozik, hogy a kelet-közép-európai irodalmi párhuzamok vizsgálata — konkrét példákon végezve — tanulságos eredményeket ígér. Filológiai alapossággal, tehát a történelmi összefüggésekre és a társadalmi körülményekre is ügyelve eddig még senki nem tanulmányozta például a Miksztáh Kálmán életművében bőven előforduló szlovák tárgyi és nyelvi motívumok stilisztikai szerepét,20 s ugyanígy számos szlovák vagy horvát író életművében a magyar elemeket, valamint az egész hajdani Habsburg-monarchia népeinek irodalmában — Čapek szavával élve — „a kétfejű sas nyomait”. Bedig nem kérdéses, hogy csak az ilyen adatszerű, konkrét vizsgálatok vethetik meg reális alapját az egyre esedékesebbé váló kelet-közép-európai összehasonlító irodalomtörténeti szintézisnek.

JEGYZETEK:

1. Zygmunt Saloni: Realia polskie w „Przygodach dobrego wojaka Szwejka” Jarosla- wa Hašeka. Slavia 1966. (XXXV.) 4. sz. 629—636.

2. Dobossy László: Hašek. Bp., 1963. 19—20. Az azóta megjelent Hašek világa c. monográfia (1970) a jelen tanulmány eredményeként is fölhasználta.

3. Jaroslav Hašek: Dčjiny strany mírného pokroku v mezích zákona. Praha, 1963. 155.

4. Karel Krejči: Episody z Česko—maďarských styku v šedesátých letech XIX. století. Slavia 1958. (XXVII.) 1. sz. 71—91. — Richard Pražák: Češi a Maďari v nerudovské Praze. In: Z doby Nerudovy. Praha, 1959. 66 —67.

5. František Langer: Byli a bylo. Praha, 1963. 60.

6. Jaroslav Hašek: Črty, povídky a humoresky z cest. Praha, 1955. 386.