Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe II.
is. Mégpedig a szó valódi értelmében. Habsburg Ferdinánd, a főurak, és Szapolyai, a köznemesek királya (ahelyett, hogy a Mohácsnál ledöntött ország talpra állításával gondolt volna bármelyikük is!) fegyveres ütközetben próbálták eldönteni, melyikük fejére szálljon a korona. Lévai Cseh Zsigmond, a Bars megyei urak tekintélyes részét is- maga után vonva, János oldalán vett részt a tokaji csatában. Zsigmond kezdetben, politikai színezetű érdekházasságot is vállalva, jó ösztönnel követte Szapolyai csillagát. Amelyről végül is az derült ki — a Ferdinánd győzelmét hozó tokaji csata után —r hogy szakadékba vezette őt. Babonás volt-e vagy sem: november 13-a, 1529-ben, számára; a birtokfosztás napját hozta: Léva vára és Ipolypásztó mezőváros „várkastélya” a ki' rálynő, Anna tulajdonába ment át. S még egy adalék a kor közéletének lélektanához: hűség, hit, meggyőződés áruvá silányulásához. A számításhoz. „Annyira jutottak a magyarok — írja ezekről az: évekről az egyik szemtanú —, akár mágnások, akár nemesek, hogy akinek két növendék fia volt, az egyiket Ferdinánd pártjára irányította, a másikat János királyéra.” így történt ez, apa és fiú viszonylatában, a Lévaiakkal is. Szapolyai, visszatérve Lengyel- országból (ahová csatavesztése után menekült) tovább vívta eszközökben nem válogató, még ádáz ellenségünkben: a törökben és szövetségest kereső harcát Ferdinánd ellen. E küzdelemben azonban a Lévai család utolsó nagy hírű sarja, Gábor — Szapolyai' párti apja örökségét megtagadva — már Ferdinánd oldalán vett részt. Birtokait vissza is kapja. Rajta Ferdinánd segít. Az országon azonban sem egyik, sem másik király, sem egyik, sem másik párt nem segít. Miközben a két tábor egymással acsarkodik, győz a nevető harmadik. S majd sírhat, retteghet, menekülhet, pusztulhat a negyedik: a nép. 1541-et írnak. Budavár ormán lobog már a félholdas zászló. / Folytatjuk / Szabó Béla: Menyasszony (Palotás Gabi, Bittó Eszter, Siposs Ernő és Kucman Eta)
