Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Dobossy László: Hašek és a magyarok
HAŠEK ÉS A MAGYAROK Jaroslav Hašek életművének magyar nyelvi és tematikai motívumait vizsgálva némiképp változtatnunk kell az ilyen dolgozatokban hagyományosan alkalmazott és bevált módszeren. Hašek ugyanis — cseh íróként — más módon kezelte a magyar anyagot, mint a modern világirodalom egyéb alkotói: neki közvetlenebb, érzelmileg telítettebb, s ezért bonyolultabb viszonya volt népünkhöz s mindahhoz, amit a magyarság a csehek s általában a szlávok számára a múlt században és századunk elején jelentett; ebből következőleg magyarság-ábrázolása is differenciáltabb, problematikusabb. Így az alábbiakban nem csupán Hasekről lesz szó, hanem általában az újabb kori cseh irodalomról is, s a Švejk-regény szerzőjének az' életművében nyomon követett magyar motívumokat a kortársi cseh irodalom egyik jellegzetes megnyilvánulásaként fogjuk fel. Másrészt, eddigi hasonló kutatásaink alapján is, már e bevezető jegyzetben irányelvként szegezhetjük le, majd a továbbiak során bizonyítani fogjuk, hogy az összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálódásnak szükségképpen más feladatokat kell megoldania, ha szomszédos irodalmak érintkezéseit vagy párhuzamos jelenségeit tanulmányozza, mint ha egymástól távol keletkezett művek, áramlatok, irányzatok kapcsolataival foglalkozik. A következő dolgozat ezt a módszerbeli sajátosságot is példázni kívánja. Ez indokolja egyebek közt azt is, hogy számos olyan elbeszélést vagy karcolatot is szemügyre veszünk, amelyeknek az író egész életművében nincs elsődleges jelentőségük, de amelyek tételünket szemléltethetik. Ilyenkor azonban természetesen igyekszünk jelezni az értékrendet, s legalább egy mondattal vagy jelzővel utalunk az elemzett vagy az idézett jelenség valódi fontosságára az egész mű, illetve a korabeli irodalom fő vonulatában. Nézetünk szerint ugyanis csak így mérhetjük föl reálisan a magyar motívumok szerepét egy szomszédos irodalom valamely alkotójának — ez esetben Jaroslav Hašeknek — az életművében. A világhírű Hašek-regény — a Svejk, a derék katona kalandjai a világháborúban — kapcsán már történt kísérlet hasonló vállalkozásra; a Slaviá-ban Zygmunt Saloni fiatal lengyel bohemista vizsgálat tárgyává tette a Svejk-regényben előforduló lengyel nyelvi és helyrajzi elemeket.i Megállapította, hogy Hašek általában emlékezetből, ötletszerűen, ellenőrzés nélkül kevert regénye cseh szövegébe lengyel szavakat, mondatokat és földrajzi neveket. Lényegileg hasonló következtetésre jutunk, ha a magyar nyelvi elemek szövegbeli szerepét vizsgáljuk Jaroslav Hašek életművében: ezeknek szerepe is inkább stílusélénkítés, a művészi hitelesség fokozása, mint bármiféle magyar anyag közlése. Mivel pedig —■ főleg az író első alkotási korszakában — nyelvi és helyrajzi elemek bőven társulnak magyar témákkal is, kísérletünk ezeket szintén számba veszi, főként azonban — szükségszerűen — csak a bennük érvényesülő fejlődési tendenciákra ügyel. Dolgozatunk első része e tematikai anyagot rendszerezi, a másoáik rész pedig a magyar nyelvi elemek előfordulási változatait, valamint stilisztikai szerepét mutatja be; végül a harmadik — befejező — rész az esztétikai tanulságokat foglalja össze. Módszertani megjegyzésként előre kell még bocsátanunk, hogy természetszerűleg nem törekedhettünk teljességre vagy adatközlő felsorolásra. Hiszen — számításunk szerint — a magyar tárgyú elbeszélések, karcolatdk, útirajzok száma Hašek életművében meghaladja a félszázat; ehhez járul a Švejk-téma kétszeri regény alakú feldolDobossy László
