Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)

■olvastam végig: „Gyújtsa fel a felvonót. Amit nem tud magával vinni, semmisítse meg. Várjon az erősítésre s gondoskodjék a hadak elszállásolásáról és rendszeres ellátásáról. Szervezze meg a hadtápszállítást és a pozícióra való rendszeres töltényszállítást. A lakosság megnyugtatása céljából adjon ki folyóiratot, tatár és orosz nyelven. Nevezzen ki forradalmi bizottságot. A nem teljesítést vagy a hibákat a háborús idők törvényei szerint büntetjük. A keleti front forradalmi katonai tanácsa.”

Estére járt az idő és még nem gyújtottam lámpát. Ültem a karosszékben, s mikor később a hold benézett az ablakon az irodámba, csak egy embert látott, amint ugyanabban a karosszékben ül, táviratot tart a kezében és bárgyún belebámul az iroda félhomályába.

A felkelő nap is így talált. Reggelig ezt már a sarokban függő ikon sem bírta, leesett a falról és összetörött.

Az ajtó előtt őrt álló csuvas benézett, és szemrehányóan megfenyegette az ikont ujjával:

„A szvolocs leesik, leesik és fölébreszti az embert.”

Reggel felé elővettem a zsebemből megboldogult anyám fényképét, könnyek gyűltek a szemembe, és így suttogtam: „Drága anyácskám! Mikor évekkel ezelőtt Král. Vynohra- dyban a Milešovská utca 4-ben laktam veled, sohase gondoltad, hogy a te szerencsétlen fiacskádnak tizenöt év múlva ezredeket kell összevonnia a Klucsevo—Bugulma vonalra, fel kell robbantania az Ik meg Klucsevo vasúti hídját, vasútvonalat kell a levegőbe repítenie, elevátort felgyújtania és egyéb dolgokon kívül az utolsó emberig kitartania a város védelmében. Miért is nem lettem inkább benedekrendi szerzetes, miként azt te akartad, amikor először buktam meg a gimnázium negyedik osztályában. Most nyugtom lenne. Elintézném a szent misét és innám a kolostor borát.”

Válaszképpen gyanúsan megdördült valami a város délkeleti részén, aztán megdördült másodszor, harmadszor is.

„Gyönyörűen vágja a tüzérség”, mondta az ordonánc, aki éppen a frontról érkezett. „Kapelék átkeltek az Iken és a lengyel zászlóaljjal együtt a jobb szárnyunk felé tartanak. A tveri ezred hátrál.”

A következő parancsot küldtem a frontra:

„Ha Kapel generális csoportja átkelt az Iken és a jobb szárnyunk ellen vonul a lengyel hadosztállyal, keljenek át az Iken a másik oldalon és támadják meg a balszárnyukat. A pétervári lovasságot az ellenség hátába küldöm.”

Hívattam a pétervári lovasság parancsnokát. „Vonalainkat áttörték”, mondtam neki, „de annál könnyebben kerül az ellenség hátába és foglyul ejti az egész lengyel zászlóaljat.”

„Jó”, felelte a pétervári lovasság parancsnoka, szalutált és elment.

Odaléptem a készülékhez és megtelefonáltam Szimbirszkbe: „Óriási győzelem. A vonalak az Ik folyón áttörve. Minden oldalról támadunk. A lovasság az ellenség hátában. Sok fogoly.”