Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részletek)
mazás: ,,A Tűzkeresztség egyes alakjainak megformálását Sztaniszlavszkijnak, a szovjet színművészet mesterének szisztémája alapján segítették elő színészeink. ... Reális jellemábrázolást szinte lehetetlen elképzelni azoknak a körülményeknek és befolyásoknak ismerete nélkül, melyek az alak karakterének kiformálódására a legnagyobb befolyással voltak, feliem és az abból eredő állásfoglalásoknak az alakítandó figura múltjában gyökerező okait életrajzok formájában rögzítették az egyes szerepek alakítói.” (15.) 164. Konrád József: A színház kulisszái mögött, — L. Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző, Műsorfüzet, 1953. április 1., 10—11. 165. L. a 159. sz. jegyzetet! 166. Néhány észrevétel a sajátos karakter hiányáról: a) Az „egyéni színházi arcéi” kialakításának problémáira figyelmeztet Gály Iván az Irodalmi Szemlében. — L. Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és dráma- irodalom helyzetéről, Irodalmi Szemle, 1960. 1. sz., 71.; A „színészi és részben a rendezői munka ösztönösségére” világít rá ugyanebben az időben az Irodalmi Szemle szerkesztőségi cikke. — L. a 158. sz. jegyzetet! c) Tarics János véleménye: „... a színháznak nincs kialakult stílusa sem játékban, sem rendezésben.” — L. Dobos László: 10 éves a Magyar Területi Színház, Irodalmi Szemle, 1963. 1. sz., 15. d) Dávid Terész töprengése: „Mindegyik színház kialakíthatja sajátos profilját. De milyen legyen vajon a Magyar Területi Színház profilja? Kinek játszik tulajdonképpen a MATESZ?” — Dávid Teréz: Nyílt beszéd a MATESZ-ről, Hét, 1963. okt. 20., 14.; e] Gály Iván még 1968-ban is „hiánycikk-ként” beszél a területi színház „sajátos műsorpolitikai arcéléről”. — Gály Iván: Közös ügy, Oj Szó Évkönyve, Bratislava, 1968, 26.; f] „Minden színháznak más a profilja, amelyben különbözik más színházaktól. Képes lehet-e rá a Magyar Területi Színház, hogy egyszerre több szellemiséget szolgáljon, helyesebben egy szellemiségnek egyszerre több árnyalatát tükrözhesse? ... Ki kell mondanom, szerintem nem képes...” — Kmeczkó Mihály: Volt-e színházban a néző?, Vasárnapi Űj szó, 1976. máj. 9., 9. 167. Dobos László: i. m., 11. — L. a 172. sz. jegyzet „c” pontját! 168. Szigeti László: A színház mindannyiunké, Irodalmi Szemle, 1977. 2. sz., 154. 169. Viczai Pál: Drámai műfaj, Irodalmi Szemle, 1961. 2. sz., 217—218. 170. L. a 161. sz. jegyzetet! 171. Kmeczkó Mihály dramaturg szóbeli közlése. — Ez az elképzelés egyébként beleülik abba a javaslatba, amelyet Gály Iván tett a területi színház műsorpolitikájának differenciálása érdekében: „... szükségesnek tűnik egy nem nagy operett-, illetve musical-együttes kiépítése, mert ezt az erőteljesen jelentkező közönségigényt a tévé önmagában nem elégítheti ki.” L. Gály Iván írását a 166. sz. jegyzet „e” pontja alatt! 172. Konrád József vallomása Gyárfás Miklós: Változnak az idők c. színművének műsorfüzetében. 1964. október 16. 173. L. az 1. sz. jegyzetet! 174. Kmeczkó Mihály: Célunk: a közvetlen színház. Űj Szó, 1976. szept. 3., 5. 175. Konrád József írása Nyikolajevics Gogol: A revizor c. színművének műsorfüzetében. 1979. okt. 5. 176. Valami hasonló társadalmi jelenségre figyelmeztetett a vele készített interjúmban Rácz Olivér is: „Alapjában véve három embertípust különböztethetnénk meg a mi portáinkon. ... A harmadik típusba tartozók vannak a legtöbben. Előszeretettel mondogatják: tessék minket békén hagyni; van mit ennünk, van mit innunk, megvan mindenünk, mi kellene még több? S pontosan ez az, ami engem nyugtalanít. A (...) nemzetiségi felemelkedés belső igényének hiánya. Az anyagi konformizmussal nem ritkán együtt járó szellemi konformizmus nagyméretű térhódítása.” — Tóth László: i. m., 196. L. a 10. sz. 'jegyzetet! 177. Somos Péter: Kérdések a változásért, Oj Szó, vasárnapi kiadás, 1980. dec. 25., 14. 178. Az ide vonatkozó elemző írások közül l. pl.: Somos Péter: Don Quijote de la Kassa,
