Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - Wernher György: Jelentés a Szepesség csodálatos vizeiről
A fémgyártók a tárnákban iákat raknak keresztbe, amelyeken járnak vagy állnak; ezekre egy kevés apróra tört pirltet szórnak, mintha a biztonságos járáshoz köveznének utat; mihelyt ez a tárnákba behatoló vízzel átitatódik, vitriol keletkezik, mikor azonban a nedvesség elmúlik, úgy megszilárdul és odatapad a fához, hogy csak fejszével lehet róla levágni; egész darabokat vágnak így le, s miután a tárnákból zsákokban kihúzzák, a földre helyezett tölgyfa teknőkbe dobálják őket. Itt forró vízzel kioldják a piritben levő összes vitriolt, a víz pedig egészen megzöldül. Ezt a vizet aztán más tölfyfa edényekbe öntik át, hogy megtisztuljon, s miután megtisztult, ólomüstbe öntik, amelyben erős tűzön nyolc vagy kilenc órán át forralják, amíg az elpárolgással (ahogy mondják) meg nem sűrűsödik. Hanem az üstöket mindig feltöltik ebből a folyadékból, hogy tele legyenek. Aztán faedényekbe öntik, s botokat tesznek bele, hogy azokra leülepedjék. És ez az, amit főzött vitriolnak hívnak. Ennyit tehát a vasat bomlasztó víz erejéről és hatásáról. Most arról fogok beszélni, amelyik kővé válik. Abból a földből, vagy inkább dombból fakad, amelyet maga magából hozott létre, s ahol csak lassacskán folydogál, ott alig észrevehetően megszilárdul; ám úgy fakad, vagy inkább tör felszínre, mintha bugyborékolna, óriási belső dübörgéssel és zajjal; ha valaki odateszi a fülét, nem minden csodálkozás nélkül hallgatja. De nemcsak a felszínre, a nap alá tör utat, hanem a föld alatt is pályát keres, s bárhova folyik, kő keletkezik; és ahol az effajta földalatti köveket elárasztja az esővíz, ha ebben a nedvességben hosszabb ideig maradnak, szétesnek. A környéken lakók kiássák ezeket a szétesett köveket és az építkezési munkáknál mészként használják. Amelyek azonban a felszínen keletkeznek, azok igazi kövek, ám könnyű és ritka voltukban a lávához hasonlítanak. S mert valószínű, hogy valami enyvet is tartalmaznak, a közelben építkezők szívesen használják őket falazáshoz; ezért mondják közülük egyesek, hogy vízből épített házakban laknak. A Szepes- ségben két ilyen forrás van; az egyik a Szent Márton templom közelében, amely a legfontosabb az ottani szent épületek közül, a másik pedig két mérföldnyire ama helytől, amelynek közelében a gyógyító hatásúként ismert források vannak; ezekben, mint mondtam, a fát úgy veszi körül a kő, mint valami kéreg. Amit azelőtt Plinius Picenum- ban a Ciconi folyóról és a Velinus tóról mondott, ugyanaz látható a mi Selmecünk mellett egy fürdőben, ahol a fából készült medencéket és ülőhelyeket úgy beborítja a rájuk ülepedett kő, hogy úgy tűnik, mintha teljesen kőből készültek volna. A következőkben valamit arról a forrásról,. amely megmérgezi az élőlényeket, ha isznak belőle; ez csaknem Eperjes határában van. Egy másik ilyen a Szepességben, a Kárpátok lábánál fakad, ahol megfigyelték, hogy gyakran találhatók mellette döglött madarak, amelyek ittak belőle; Varró szerint ugyanezt jegyezte fel Plinius a Sorac- te melletti forrásról, amely napkeltekor kiönt, mintha forrna. Amaz azonban még híresebb, mert nemcsak a madaraknak, hanem állítólag más állatoknak is árt. A pásztorok ezért általában gondosan körberakják kivágott fákkal, mint valami fallal, hogy az állatok ne tudják megközelíteni. E mellett a forrás mellett nagyon sok akonitum (sisakvirág) nő, amely növény mérget tartalmaz, miként azt Vergilius egyik sora is bizonyítja: Méregitalt akonitból főznek a mostoha-szörnyek. És ebből nyilvánvaló, honnan veszi a forrás a mérget. Mert ha Plinius mondása szerint a vizek olyanok, amilyen a föld, melyen keresztülfolynak, akkor olyanok is, amilyenek a növények, melyeket mosnak; hanem kétségtelenül egyedülálló természete e forrásnak, hogy a hold növekedtével megemelkedik, a hold kisebbedésekor pedig apad, sőt azt mondják, hogy az interlunáris időszakban teljesen eltűnik. Mivel ez általános vélemény, én sem mondhatom, hogy ezek a dolgok másként vannak. Zsigmond, te fenséges (ezt háborúban és békében véghezvitt jelentős tetteid bizonyítják], ez hát minden a szepességi vizek csodálatos tulajdonságairól, melyeket a természet dolgainak tanulmányozása során hihetetleneknek tartottál, s megvizsgáltatni gondoltad azt, ami nem hagyott békén; remélem, valamikor majd meghálálom jótéteményeidet; egyéb, hasonló munkák között teljesebb és kimerítőbb írásokat igyekszem majd átadni neked.
