Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - Zeman László: Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
hogyan viszonyult a lutherit meghaladó irányzatokhoz, az elemzett anyagból — a szerző szerint — nem derül ki. Így például nem tudjuk, milyen álláspontra helyezkedett Stöckel és Stancaro hitvitájában, vagy az eperjesi plébánosnak, Lauterwald Mátyásnak hitelveit illetően (az eperjesiek és a bártfaiak, amikor a Stöckel részvételével rendezett vita során sem tudták tisztázni az eltérés jellegét [1554], Melanchtont kérték fel állás- foglalásra, s ő — annak ellenőre, hogy Lauterwald tanítványa volt —, amennyiben nem állna el tételeitől, eltávolítását javasolta). Stöckellel, tudjuk, jól fértek össze, miközben az ellenfele vöt Kálmáncsehi Mártonnak, akihez viszont Gyalui mint tanárához ragaszkodott. Verancsicsnak a reformáció elleni buzgalmát nem nézte jó szemmel. A török kiűzésében, amint azt közéleti és irodalmi tevékenysége egyaránt bizonyltja, a német megoldásban bízott. A megszemélyesített Magyarországnak ilynemű segélykérését fejezi ki és indokolja már a Rubigallus-műhöz — annak témájával egyezően — írt ajánlasában.16 Mindehhez hozzáfűzhetjük még: irodalmi munkásságának a tanulmány által feltárt eszmeisége, egyértelmű vonzódása a klasszikus filológia és bölcselet iránt, illetve ezek bizonyos aktualizálása és közéleti szerepvállalása — mind a kor társadalmi feltételeit reálisan értékelő egyéniségnek tüntetik fel.17 A magyarországi humanizmus e századbeli célkitűzései, eredményei és történeti-társadalmi feltételei az ő esetében is sajátosan, azaz egyfajta közép-európai változatban állnak össze, Gyalui Torda sorsában és teljesítményében a műveltségi és a társadalmi feladat kölcsönösségét, olykor ellentmondásosságát sajátosan tükröztetendő. Az ismertetett tanulmányt Gyalui irodalmi munkássága teljes feldolgozásának kell tartanunk, amelynek alapján életművének a megfelelő eszmetörténeti, művelődés- és irodalom- történeti folyamatba helyezését el lehet végezni. A teljesség érdekében azonban a tanulmányban feltártaknak s a másutt található feldolgozásoknak vagy utalásoknak Ö6szevetése-egyeztetése igénylődik.18 Gyalui humanizmusának „helyszínrajzában”, színhelyei által markánsan vésődik belénk főképpen az északkeleti régiók Európa-közelsége, az, hogy Gyalu, Torda, Krakkó, Eperjes, Bártfa, Kassa, a Szepesség, Szklabonya, Pozsony, Prága, Wittenberg, Padova vagy Leuven mind mint a reneszánsz áramlatok „közlekedőedény-rendszere” jelenik meg, illetve mérődik be a 16. századi európai reneszánsz eszmei és műveltségi körleteibe. Az ismertetett tanulmány, Miloslav Okál professzornak a humanizmus írástudóinak munkásságát taglaló hasonló jellegű dolgozataival19 együtt, jelentős mértékben gazdagítja a korra és irodalmi alkotásaira vonatkozó ismereteinket, illetve a tárgykör filológiáját. JEGYZETEK 1. Gömöry, J.: Gyalui Torda Zsigmond. Evangélikus Lap (Rožňava — Rozsnyó], XVI, 1937, 23, 360—364. 2. A Regestrum Bursae Cracoviensis Hungarorum (Buda 1821) nevének magyar alakját — Gyalu — jegyzi (s így írja le Wernher is Révay Ferencnek küldött 1544. május 4-i levelében]; l. a tanulmány 2-es számú jegyzetét a 105. l.-on. 3. Horváth János erre vonatkozólag, nyilván Heltai állítását véve figyelembe Kálmáncsehi iskolamesteri működéséről, egyértelműen Gyulafehérvárt jelöli (vö. Horváth, J.: A reformáció jegyében. Budapest, Akadémiai Kiadó 1953, 270). 3. A körmöcbányai születésű selmeci polgár és bányatulajdonos Paulus Rothan, költői nevén Rubigallus — aki 1536-ban iratkozott be a wittenbergi egyetemre, s 1540-ben tagja volt a Konstantinápolyban járt magyar követségnek, 1571-ben pedig Korponá- nál harcol a török ellen, érdemeiért királyi tanácsosi címmel és lipcsei (zólyom- lipcsei) várkapitánysággal kitüntetett (a várnak birtokosa is lett] — müveinek újabb kiadását és jellemzését lásd: Pauli Rubigalli Pannonii Carmina. Edidit Miloslav Okál. Leipzig, Teubner 1980, XVlll, 61. I. Az Epistolában a török ellenes harcok történetét írja le, s kiemeli a magyaroknak — elsősorban Hunyadi Jánosnak (vö. i. m. 46—7) — a vitézségét. 6. Stancaro nézeteire s a tárgykör filológiai elemzésére vonatkozóan l. Dán, R.:
