Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - Zeman László: Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Zeman László EGY FEJEZET A HAZAI HUMANIZMUS FILOLÓGIAI VIZSGÁLATÁBÓL (OKÄL, M.: La vie et ľ oeuvre de Sigismond Gélous Torda (Gyalui Torda Zsigmond élete és műve). In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského, Graecolatina et Orientalia. Ročník VI. 1974, 105—155.) Az akadémiai irodalomtörténet első kötetének a magyarországi humanizmust tárgyaló részében többször találkozunk Gyalui Torda Zsigmond nevével. Az erdélyi Torda melletti Gyalu községből származó humanistát a fejezet mint eperjesi rektort, majd a kassai kamara elnökét idézi, aki „görögről latinra fordította Euripidész Oresztész-tragédiáját (Bázel 1551)”, s közzétette Galeotto Marzionak Mátyás király bölcs mondásairól és tetteiről Irt könyvét; a szövegben ezenkívül a humanista írásbeliség műfajainak ismertetésekor is említés esik róla (vö>. KLANICZAY, T., szerk.: A magyar irodalom története 1660-ig. Budapest, Akadémiai Kiadó 1964, 289., 290. és másutt). De bár a korral foglalkozó szinte valamennyi dolgozatban kiemelik jelentőségét, egységesebb szempontúnak csak Gömöry János vázlata mondható.1 S ilyformán a magyarországi humanizmus e képviselőjét mind ez ideig a legrészletesebben Miloslav Okálnak feltüntetett tanulmányából ismerhetjük meg. A szerző mind Gyaluinak, mind barátainak, társainak és tanítványainak egymás közti levelezésére, továbbá Gyalui esküvője alkalmából a prágai Collinus szerkesztette humanista gyűjteményre [De nuptiis Geloi) és a költőnek sajátkezűleg Irt naplójára-feljegyzéseire (S. Tordae Ephemerides) támaszkodva fűzi egységbe az életrajzi adatokat, és filológiai részletezéssel elemzi irodalmi munkásságát. Eszerint a szerző által német származásúnak vélt, de hungarus-magyar patriotizmusát minduntalan kinyilatkoztató Sigismundus Gelous Torda (vö. 151) — akinek magyar tudását Paxy Annához, Révay Ferenc özvegyéhez írt magyar nyelvű levele bizonyítja — 1535-ben iratkozott be a krakkói egyetemre,2 amiből arra következtethetünk, hogy a század tizes évei végén vagy a húszas évek elején született. Nem tisztázott, hol végezte korábbi tanulmányait, de tanáraként Kálmáncsehi Mártont említi.3 A krakkói egyetemi évek után öt évet tölt Wittenbergben, ahol Melanchton kedvelt tanítványa, s 1544. január 31-én huszonhét pályázó közül az első helyen végezve szerez magiszteri fokozatot (e napon felolvasott értekezésében azt taglalja, vajon a „prosz ton deon” kifejezésben a „prosz” elöljárónak datívuszi vagy akkuzatívuszi vonzata érvényesül-e). Gyalui már ekkor szoros kapcsolatot tart fenn Wernher (Verner) Györggyel, királyi tanácsossal, a sárosi vár tudós kapitányával. Wernher, amint a levelezésből kitűnik, egyrészt Révay Ferencnél, a turóci főispánnál és nádori helytartónál ajánlja Tordát az olaszországi tanulmányokra készülő Révay-fiúk nevelőjének, másrészt meg akarja nyerni eperjesi rektornak. Az ugyanis ez okból kifolyólag Szklabonyára Révayékhoz (1544), majd Eperjesre látogat, ahonnan ismét Wittenbergbe tér vissza, s e második wittenbergi tartózkodása idején írja Rubigallus Pál1 művét (Epištola Pannoniae ad Germániám recens scripta [Magyarország újólag írt levele Németországhoz], Wittenberg 1545) az olvasónak ajánló versét. A következő év tavaszán Pozsonyt és Bécset érintve a Révay-fiúkkal Padovába megy. Nevelői kötelmei mellett itt orvostudományi stúdiumokat folytat, s jártasságra tesz szert az asztronómiában. Gyakran vált levelet Melanchtonnal, Joachim Camerarriusszal, a század nagy német filológusával (például