Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe IV.
a szegény magyar nemzet igája alól felszabadítására, mindenféle úr dolgától, adózástól és szerjárástól felszabadíttatik”. Kirobbant tehát, sokféle sérelem okán, a kuruc szabadságharc, melynek eszméjét Hont — igaz, minden oka megvolt rá — kezdettől fogva lelkesen támogatta. A tekintélyét nem birtokaival, hanem tanultságával kiérdemlő Kajali Pál, a megye alispánja, Rákóczi bizalmas köréhez, odaadó híveihez tartozott. A szécsényi kuruc országgyűlésen ő terjesztette elő a javaslatot, hogy a rendek erősítsék meg Rákóczi hatalmát. Hogyne támogatta volna hát a fejedelmet saját megyéje határain belül! Tudatosíthatta ő is, hogy Hont — földrajzi fekvésénél fogva — kulcsfontosságú a szabadságharc számára: összekötő kapocs a keleti s nógrádi kuruc fészkek, illetőleg a nyugatra eső Érsekújvár és a Vág völgyi hadszíntér között; ugyanakkor a megye felső része északra, délkeleti csücske pedig, az esztergomi hídfőnek köszönhetően, a Dunántúlra nyit kaput. Ezekkel a földrajzi, hadászati tényezőkkel is magyarázható, hogy 1703-ban a kurucok már Hontban vannak. Ocskay ősszel Korponát és Lévát szabadítja föl. Rá egy évre, 1704 szeptemberében pedig maga a kuruc mozgalom vezére tölt egy hetet az ipolysági kolostorban. „Néhány napot Ságon időztem... — emlékszik vissza e korra Emlékirataiban. — Ezen a helyen ért el az erdélyi rendek ünnepélyes követsége is, és elhozta megválasztásom oklevelét. Az volt a megbízatásuk, kérjenek meg engem, hogy fogadjam el, és menjek közéjük megragadni a kormányzás gyeplőjét.” A gyulafehérvári küldöttség 1704. szeptember 25-én érkezett Ipolyságra; Rákóczi másnap fogadta gróf Lázár Ferenc csíkszéki királybírót, aki ünnepélyesen bejelentette: a kuruc mozgalom vezérét erdélyi fejedelemmé választották. Milyen rendeletek utalnak arra, hogy Rákóczi Hontban is kézbe vette „a kormányzás gyeplőjét”? A szabadságharc első évében mihelyt megveti lábát Hontban, leiratot küld a megyéhez, megtiltva az erőszakos templom- és plébániafoglalásokat, a lelkész- űzést. Falum 1700-ban bezárt templomának ügye ez idő tájt a szabadságharc hajnalán oldódott meg; bizonyosra veszem, hogy még 1705 szeptembere előtt. Ekkor kezdődött ugyanis a szécsényi országgyűlés, amelynek egyik fontos tárgyalási pontját éppen a vallási sérelmek okozták. Az országgyűlésen azonban a pásztói templom ügye nem került szóba, s ebből arra következetethetünk, hogy az ipolypásztóiak nem várták meg Rákóczi szabad vallásgyakorlatot engedélyező rendeletét, hanem (mint az Esze—Bucsay- féle egyháztörténet Írja] „vagy önhatalmúlag, vagy protestáns katonák karhatalmával helyreállították vallásgyakorlatukat, és a törvényhozást már kész tények elé állították.” E föltételezés annál inkább helyes lehet, hogy Szécsény előtt már megfordultak kuruc seregek Ipolypásztón. írásos bizonyítékaink vannak rá. Többek között egy Rápóthi Nagy György és Nagy Pál között váltott levél, melynek keltezése: ,,19. May (1705), ex Castris ad Szalka-Pásztó”. A további bizonyítékot gróf Bercsényi Miklósnak egy Szereden, 1705. május 30-án keltezett levele szolgáltatja, melyben ez áll: „Méltóságos Fejedelem! Kegyelmes Uram! Ideérkezésemmel is vizsgáltam az ellenség állapotját, — semmi oly motussát nem tapasztalhatom, kitül oly igen hertelen félthetném az hadakot, s látom, hogy az kiadott dispositiómat is observálják tiszt uraimék, azt mint tudják. Azért már elkültem lovaimot előre Pásztóig.. A harmadik levelet, melyet Károlyi Sándor írt a fejedelemhez, érdemes teljes egészében idézni: „Pásztó, die 31. Augusti 1705., hora 3 pomeridiana. Épem indulásomkor veszem alázatossággal Ngod kegyelmes levelét. — Igenis méltó Kegyelmes Uram Bercsényi Uramot siettetni s úgy az többi hadakot is megindítani: mert noha bizonyos az ellenségnek szándéka, mindazáltal változható, s arra nézve én is már ma tovább nem merek menni. Most az ellenség Esztergom felől szállott meg s minden hajói s hidja azon váron alól vagyon csoportban. Bottyán Uramot hadtam maga s Geczy és Baranyay ezerével Kéméndnél, magam penig míg Esztergomot az ellenség meg nem haladja, itten az Ipoly mellett leszek. Azalatt Pest eleire leiterálom praemit- tált dispositiómat és parancsolatimat. Ha az ellenség ugyan csak lejön s Ngod utána nyomakodik: Bottyán Uramot el ne hagyja magátúl, megtapasztalja Ngod, mennyi hasznát fogjuk venni!.. Actu expediálok Pest eleire, az Rákos körül való mezőket mind megégetem, hogy Pest alá szállván is: futrázsa ne lehessen; még Csaba, Keresztúr körül is elkövetem, — jobb, fenevadak lakják hazánkat, mint német, az eb!” A levél zárósoraiból képet alkothatunk arról a mérhetetlen kárról, amely a hadak
