Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Dénes György: Tegnapból a holnapba, Szívem átgázolt az esten, Kenyér vagyok (versek)

DÉNES GYÖRGY

Tegnapból a holnapba

1.

Arcotok felé fordulok ti élők s holtak, holtak kiket szerettem s ma is vágyakozva érintem régi valótok.

Hol vagytok e derűtlen télben, honnan bukdácsol szavatok, mily időrétegek nyílnak meg alattam, hogy visszahulljak a feneketlen kútba?

Olyan csöndes lett bennem a tegnap s a tegnapelőtt egészen álomszerű, valami ősi misztérium áldozati füstjében tapogatódzom a napfényre vezető ösvény felé.

De nem találom, nem találom többé az utat, kegyetlen kockakövek s lecsiszolt idomok jelzik a lehetetlent.

2.

Tegnap anyámmal álmodtam, kinek arca már elmosódott bennem, kinek hangját idők barlangjának sötétje nyelte el.

Almomban megjelent, pörölt, nevetett,

tette a dolgát a ház körül

s a napfény olyan élővé varázsolta,

mintha csak tegnap láttam volna,

mintha nem is tespedt volna soha közöttünk

az örökkévalóság

sejtelmes óceánja.

Én ifjú voltam még,

telve feszülő vágyakkal s nedvekkel,

mint a zsendülő füzek

a tavasz pitvarában.

Megrészegített, elvarázsolt ez az álom-tudat, s mint meghasadt lélek bolyongtam az álom mélyvizeiben.

Valami józan árnyék mégis beszüremlett

a napfényes udvarra,

s én álmomban megéreztem,

nem igazi ez az igaznak tetsző

öröm.