Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - KRITIKA - Dusza István: Nemzet és nemzeti tudat

günknél — a magyar nemzetiségnél. Éppen a nyelvi akadályok leküzdésében mutatkoztak meg Szlovákia déli járásaiban a szocializmus, a szocialista demokrácia és- a föderáció előnyei. A szlovák és a magyar nyelv között lévő nagy különbség ellenére, itt is egyre többen sajátítják el tökéletesen a többség nyelvét és terjed a kétnyelvűség jelensége is.”

A nemzetekről és a nemzetiségi politikáról szólva nem lehet említés nélkül hagyni a kultúra kérdéskörét sem. A szerző itt figyelembe veszi mindazt, ami a cseh és szlovák nemzeti tudattól meghatározó elemként különbözik a nemzetiségek tudatában. „Egységes csehszlovák kulturális kontextus alakult ki, amelyben a nemzetiségek szocialista kultúrája is fejlődik. A nemzetiségek kultúrája ugyanúgy merít a csehszlovák kontextusból, ahogy az egykori, ma szocialista nemzetük, a CSSZSZK szomszédainak kultúrájából. Ezek a gazdag kulturális hatások nem ártanak a csehszlovák kulturáliskontextusnak, sőt éppen ellenkezőleg. A CSSZSZK tapasztalatai azt igazolják, hogy a nemzeti kultúrák közeledése a szocializmus feltételei között nem a nemzetiségek nemzeti kultúrájának és nyelvének rovására történik, hanem egy sokoldalú szintézis- és gazdagodás, fejlődés és közeledés jegyében.”

Fontosak Zvara megállapításai a közös nemzeti sajátosságokról, és a nemzetiségek önálló, történelmileg, társadalmilag, fö-ldrajzilag, nyelvileg, nemzeti tudatban, lelkület- ben megragadható különböző jegyeiről. Ezek a megállapításai sok tekintetben alapot szolgáltatnak a kötet legérdekesebb fejezetében tárgyaltakhoz. A szocialista nemzeti tudat, amelyet ebben sokoldalúan, teljes bonyolultságában megvizsgál, olyan része a monográfiának, ahonnan erőszakos beavatkozás nélkül nehéz idézetet kiragadni. El kell mondani azonban, hogy a fejezet magvát annak a kutatásnak az eredményei képezik, amelyet a Csehszlovák és Szlovák Tudományos Akadémia intézetei végeztek. A nemzeti tudat vizsgálatai megmutatták, hogy a megkérdezettek 80 százaléka egyetért a CSKP nemzetiségi politikájával. A felmérések meggyőzően bizonyítják, hogy nincs igazuk azoknak a burzsoá teoretikusoknak, akik a „meglévő” nemzetiségi ellentétekre hivatkozva bírálják a szocialista Csehszlovákiát. Zvara ilyen összefüggésekben elemzi a népszámlálás adatait is, a városok, falvak nemzetiségi arányait, a vegyesházasságokat stb. Mindannyiunk számára felfigyeltetőek, bizonyos tekintetben nemzeti tudatunk merevségének felülbírálatára is serkentőek annak a táblázatnak az adatai, amelyekben az interetnikus kapcsolatok vizsgálataink eredményeit teszi közzé. Helyszűke miatt ennek ismertetésére nincs lehetőségünk.

A nemzeti tudat negatív jelenségeit vizsgálva Zvara megkülönbözteti a nacionalizmus csökevényeit és a nacionalista előítéleteket. Míg az első többé-kevésbé a tudat és az ideológia területéhez tartozik, a másik a tudatalattihoz kapcsolódik, pontosabban azokhoz az érzelmi és erkölcsi tényezőkhöz, amelyek általában történelmi mítoszokhoz, megrögzött szokásokhoz, az előítélettel szemlélt nemzetnek vagy nemzetiségnek tulajdonított hamis tulajdonsághoz kötődnek. Ezt követően külön tárgyalja a történelmi mítoszok bonyolult hatásrendszerét. Mindezzel együtt megállapítja: „A múlt minden csökevénye negatív jelenség, de nem minden negatív jelenség a múlt csökevénye.” (192. p.) Az utóbbiak közé sorolja a durvaságot, a terjedő alkoholizmust, a túlhajtott radikalizmust, a huliganizmust. A nemzeti tudat negatívumai közül elsősorban a mások nyelvének, kultúrájának lekicsinylését, alábecsülését, a nemzeti sajátosság lényegének és a nemzetiségi politika eredményeinek fitymálását emeli ki.

Mindezek ellenében meghatározónak tartja az internacionalista és hazafias nevelést. Ezt nem az ismert általánosságokban kö-zli, hanem átgondolt tudományos módszertan alapján. Bírálja a tankönyveket is, amelyekben az internacionalista és hazafias nevelésnek csak erkölcsi jelentőséget tulajdonítanak, olykor leszűkítik a csehek és a szlovákok forradalmi hagyományainak prezentálására, miközben a nemzetiségek forradalmi hagyományait elhanyagolják. (203. p.] Ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Számunkra az a fontos, hogy az internacionalizmusra való nevelést mint világnézeti kérdést értelmezzük.” (204. p.]

A monográfia befejező részében a szerző összefoglalja mindazt, amit a kötet fejezeteiben részletesen elemzett. Olyan elméleti munkát olvashatunk, amelyben Juraj Zvara sok tekintetben ártó téveszméket, tévhiteket, de mindenekelőtt történelmi félreértéseket tisztáz. A legfontosabb azonban az, hogy a nyugati ideológusok nyílt támadásainak idején könyvében pontosan feltárta a CSKP nemzetiségi politikájának történelmi