Irodalmi Szemle, 1983
1983/2 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részlet)
14. A fontosabbak: Benczúr Vilmos: A százéves kassai színészet története 1816—1916, Košice—Kassa, 1924; Flórián Kata: A kassai német színészet története 1816-ig, Prešov—Eperjes, 1927; Benyovszky Károly: Schodel Rozália, Bratislava—Pozsony, 1927; Benyovszky Károly: A pozsonyi magyar színészet története, 1867-ig, Bratislava—Pozsony, 1928; A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története, Bratislava— Pozsony, 1933. 15. Dicséretre méltó kezdeményezés e téren Virágh Józsefné, komáromi tanár munkája — I. az 5. sz. jegyzetet —, amely a neves komáromi tudós- és helytörténész- elődök — Szinnyei József, Alapy Gyula, Baranyay József — nyomdokaiban haladva városának színháztörténeti áttekintését adja. Sajnálatos viszont, hogy nem akadt csehszlovákiai magyar folyóirat vagy intézmény, amely a dolgozat megjelentetésére vállalkozott volna. 16. Sőt a felszabadulás utáni nemzetiségi színjátszásunk legerősebb — a magyar színjátszás meglehetősen konzervatív realista-naturalista hagyományaira kapcsolódó — vonulatát is szinte lehetetlen pontosan érzékelni, értelmezni és értékelni színháztörténeti gyökereinek, összefüggéseinek, a magyar „ üzlet színházi”, „szolgáltató színházi” tradíciók ismerete nélkül. S egyben látni kell azt is, hogy ezek a nem éppen egészséges hagyományok határozták meg sokáig, s részben ezek határozzák meg ma is színjátszásunkat, drámairodalmunkat és — színházi közönségünket is. 17. Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai, III. rész, Budapest, 1963, 86. 18. L. a 6. sz. jegyzetet! 19. E monográfia értékét növeli az is, hogy Csehszlovákiában ez az első ilyen jellegű kísérlet, sőt még sem a magyar, sem a német nyelvterületen nem jelent meg olyan munka a második világháború óta, amely hozzá hasonló igénnyel dolgozná föl ezt a témát. 20. E kérdés vizsgálatával a felszabadulás után Turczel Lajos foglalkozott először — meglehetősen szűkös terjedelemben, ám máig érvényes tanulságokkal, következtetésekkel. L. Két kor mezsgyéjén, Bratislava, 1967, 137—140. 21. L. a 4. sz. jegyzeteit 22. Somos Péter: Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918—1939, Irodalmi Szemle, 1977. 2. sz., 189—190. 23. Egyelőre azonban, sajnos, nem sok jel mutat erre. Monográfiájának megjelenése óta — eltekintve egy kisebb dolgozatától és egy nekrológjától — maga Kováts Miklós sem publikált, s azóta újabb — színháztörténészi ambíciókkal megáldott — kutatók jelentkezésének, indulásának sem lehettünk tanúi. Igaz, Virághné esete — I. a 19. sz. jegyzetet — bizonyítja, ha akadtak is volna, szerkesztőségeink és intézményeink akkor sem kényeztették volna el őket túlságosan. 24. Noha Kováts Miklós egy külön fejezetet szentel a tárgyalt időszak csehszlovákiai magyar színikritíkáfának (i. m. 167—175./, csupán a Kassai Munkásnak az 1920-as évek elejére eső színházi közleményeiről szól részletesebben. Ezzel szemben a Magyar Nap színházkritikai tevékenységét elintézi egy nyúlfarknyi bekezdéssel, a Magyar Írásnak az 1930-as évek közepe táján megjelenő elég gyakori színházi tárgyú írásairól viszont még ennyi szava sincs. 25. A Csehszlovákiában 1918 és 1938 között megjelent lapok és folyóiratok bibliográfiája — l. Bibliografia slovenských a inorečových novín a časopisov z rokov 1919— 1938, Martin, 1968 — a kővetkező magyar nyelvű színházi lapokat tünteti föl: Műkedvelő (1920—1923), Színház (1920), Színház (1921—1936), Színház és Mozi (1922), Színház és Sport (1923—1925), Színházi Hét (1919—1920), Színházi Ojság (1921—1923). Ezekről a lapokról tudni kell, hogy jobbára reklámcélokat szolgáltak, ám még ennek ellenére sem vonható kétségbe, hogy esetleges feldolgozásuk milyen fontos színház-, művelődés-, sőt nemzetiségtörténeti adalékokat és tanulságokat hozhatna felszínre. 26. Sőt, e tekintetben talán még annak vizsgálatát is meg lehetne kockáztatni, hogy nincsenek-e egymással párhuzamba állítható vonásai, okai a két háború közti szlovenszkói magyar drámairodalom és a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar drámairodalom terméketlenségének, fejletlenségének. 27. Pl. Jakabfy Dezső, Bánky Róbert, Vértes Károly (Komárom), Tolnay Andor (Kassa],
