Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részlet)

jának idejére, illetve címére.93 Figyelemre méltó továbbá az a bejegyzés is, amelyet a magyar tagozat évadnaplójából másoltam ki a Második szerelem (Tányaj című Arbuzov darab bemutatója kapcsán: „A közönség sokat tapsolt, az előadások utáni vélemények nagyon kedvezőek voltak, sajnos, a sajtó munkatársai közül senki nem volt jelen.” Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy Lőrincz Gyula önbíráló szavai és e bejegyzés között is eltelt hat esztendő, s ezalatt — láthatjuk majdhogynem semmi sem változott.

(Folytatjuk)

JEGYZETEK

1. Pl.: Balázs Béla: Életünk, Bratislava, 1973, 67—74.; Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház, Irodalmi Szemle, 1973. 2. sz., 159—167.; Tóth László: Egy színház és vidéke, Irodalmi Szemle, 1978. 1. sz., 54—61.

2. Igaz, témánk monografikus igényű feldolgozása egyelőre több oknál fogva is reménytelen vállalkozás volna. Ezen okok közül itt csak háromra hivatkoznék: 1. egy ilyen tárgyilagos, a kívánatos mértékben tárgy- és tényszerű munkához a pillanatnyilag még tisztázatlan elvi és módszertani kérdések egész sorát kell megoldanunk; 2. a tárgyhoz kapcsolódó adataink és ismereteink több ponton hiányosak és feldolgozatlanok, s további kutatásokat igényelnek; 3. bizonyos dolgok közelisége, sőt jelenvalósága miatt a monográfia egyik-másik feltételezhető tanulságának levonásához és azok kimondásához nagyobb időtávlat szükséges.

3. Tóth László: A hagyományőrzésről, Oj Szó (vasárnapi kiadás], 19777. fúl. 17., 14.

4. Pl.: a pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarának magyar tanszéke, melynek megbízásából már eddig is több színház- és drámatörténeti szakdolgozat született (Kajla Júlia: A csehszlovákiai magyar színjátszás 1918—1938, kézirat; Sárszögi Csilla: A csehszlovákiai magyar drámairodalom 1918—1938, kézirat], s lényegében Kováts Miklós is itt kapta az ösztönzést úttörő jelentőségű monográfiája — Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918—1938, Bratislava, 1974 — megírásához.

5. Virágh Józsefné: A komáromi magyar színészet története 1792—1918, Tatabánya, 1981.

6. Milena Cesnaková—Michalcová: Premeny divadla. Inonárodné divadlá na Slovensku do roku 1918, Bratislava, 1981.

7. Szigeti László: Az „újságlevelek” és hagyománytudatunk, Oj Szó (vasárnapi kiadás), 1980. dec. 14., 14.

8. Tőzsér Árpád: Szenei Molnár Albert, Irodalmi Szemle, 1974. 7. sz., 643.

9. L. az alábbi munkákat: Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom, Bratislava, 1977, 6.; Tóth László: Vita és vallomás, Bratislava, 1981, 221.; Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, Bratislava, 1964, 25.; Tőzsér Arpád: Szavak barlangjában, Bratislava, 1980,

252., 254.

10. Bori Imre használja a kifejezést az Irodalmi hagyományaink című válogatásának előszavában. Újvidék, 1973. 6.

11. Tárgyunknál, a színházi hagyományőrzésnél maradva, ezt példázza egy egész sor romániai magyar színháztörténeti kiadvány (pl. Kótsi Patkó János: A Régi és Oj Theátrom Históriája és egyéb írások, Bukarest, 1973; Enyedi Sándor: Déryné erdélyi színpadokon, Bukarest, 1975; Lakatos István: A kolozsvári magyar zenés színpad, Bukarest, 1977 stb.) és Gerold László színháztörténeti dokumentumgyűjteménye is (Szíházi életünk, Újvidék, 1976).

12. Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona, Bratislava, 1981, 7. — Következetlenségeire itt csupán egyetlen — játékszíni vonatkozású — példával utalunk: szerepel benne a színműíróként is tevékenykedő vándorkomédiások közül a nem különösebben jelentős Vidor Pál, ám Dérynéről, a magyar színészet hőskorának egyik legnagyobb alakjáról, — akinek Naplója az értékekben olyannyira gazdag magyar emlékiratirodalomnak is kiemelkedő teljesítménye — megfeledkeztek a lexikon szerkesztői.

13. Mészáros László: A minőségi irodalomtörténet felé, Irodalmi Szemle, 1977. 3. sz., 271.