Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részlet)

három színház, Bagar Javaslata értelmében, azonnal elkezdheti működését. Mivel azonban az a cél, hogy a művészet és a színpadról elhangzó sző az ország legfélreesőbb részeibe is eljusson, további színházak létrehozására kell törekedni. Ezen a téren Bagar a következő feladatokat találta a legsürgősebbeknek: „Három éven belül új színházat kell teremteni Nyitrán. (...) Lépéseket kell tenni továbbá annak érdekében, hogy egy új színházat nyissunk, mondjuk Besztercebányán, a Garam mente és a visszacsatolt területeket is magába foglaló Gömör részére. Ám nem kevesebb jelentőséget tulajdonítok egy vándorszínház létrehozásának sem, amely saját autóbusszal és hordozható színpaddal egész esztendőben járná Szlovákia falvait és a vasúttól távoleső területeken is terjesztené a színpadi kultúrát...” Ez utóbbi mondathoz csak annyit, hogy benne már a későbbi Faluszínház eszméje fogalmazódik meg. Ám Bagar tervezetének voltak gyenge pontjai is. A kelet-szlovákiai színjátszásról írt történelmi vázlatában Andrej Chmelko50 főleg két dolgot kifogásol ebben a tervezetben: „aj Az összes színház közül csak egy lett volna Kelet-Szlovákiában (Kassa)...; b) nem számolt más nemzetiségek hivatásos színházkultúrájának a fejlődésével,51 ami megint csak mindenekelőtt Kelet- Szlovákiát érintette.” Alapjaiban véve azonban mégiscsak Bagar tervezete volt a háború utáni szlovákiai színházi helyzet megoldásának kiindulópontja. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. július 3-i döntésével államosították a Szlovák Nemzeti Színházat, a Keletszlovákiai Nemzeti Színházat és a Szlovák Kamaraszínházat.52 Az eperjesi Szlovák Színház Társulásának (Družstvo Slovenského divadla) vezetősége azonban nem veszi figyelembe ezt a döntést és elhatározta, hogy mindent megtesz a Szlovák Színház megmentése érdekében. Ezek az eperjesi színházi közönség által is támogatott törekvések aztán végül is meghozták a maguk gyümölcsét: 1945. szeptember 9-én a színház újból megnyitotta kapuit.53 Színházat szeretnének a szlovákiai ukránok is. Az eperjesi székhellyel működő Ukrán Nemzeti Tanács már 1945 májusában fö'lveti a színházalapítás gondolatát, s 1945. november 24-én megalakul, 1946. március 2-ári pedig megtartja első előadását az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház.51 Újrakezdi működését a pozsonyi opera, 1946. november 30-án pedig az ugyancsak pozsonyi Oj Színpad (Nová scéna) is.55 Az 1946-os esztendő végére ezzel Szlovákiában már öt színház működött hat társulattal, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a nagyobb városok közönségének színházi igényei úgy-ahogy kielégítést is nyertek.56 Újrakezdték tevékenységüket a szlovák színházi élet vezető személyiségei (Andrej Bagar, Janko Borodáč, Ján Jamnický, Viktor Šulc, Jozef BudskýJ, s meglehetősen ellentmondásos, ám mégis pozitívan értékelhető fejlődésen mennek át. Egyre sűrűbben hangot kap a „színházművészet szocializálásának” igénye is.57 Andrej Bagar már egy 1944-es cikkében is, amely a Felkelés sajtószerve, a Nové slovo hasábjain jelent meg, a szlovák színházi fejlődés addigi alakulását és kívánatos perspektíváit járva körül, megállapította, hogy a hivatásos szlovák színjátszás (1918 utáni) kezdetei a polgári kultúra részének számítanak, s kívánatosnak látná, ha sor kerülne a színházak államosítására és Pozsonyon kívüli elszaporodására is.58

Különösen kedvezően hatottak a szlovákiai színházi élet fejlődésére és az ennek „szocializálását” célzó törekvésekre hazánk demokratikus átalakulási folyamatának 1948 februárja utáni eseményei. A Februári Győzelem fokozatosan megteremtette a nemzetiségi kérdés rendezésének feltételeit és lehetőségeit is. 1948. március 20-án érvénybe lépett az első Színházi Törvény, amely jogilag rendezte a csehszlovákiai színjátszás alapvető kérdéseit, elősegítette a színházak számának ugrásszerű megnövekedését,59 lehetővé tette a főiskolai szintű színházi szakember- és színészképzés megvalósítását, széleskörű támogatást biztosított a műkedvelő színjátszás kibontakozásának és fejlődésének.60 Mind cseh, mind pedig szlovák viszonylatban megalakul a Színházi és Dramaturgiai Tanács (Divadelná a dramaturgická rada), valamint a Színházi-Propagációs Bizottság (Divadelná propagačná komisia), s ezek a szervek kölcsönösen együttműködnek egymással.61 A meglévő és újonnan alakuló színházak tartós színészhiánnyal küszködtek, s ezért a Színházi és Dramaturgiai Tanács, valamint a Színházi-Propagációs Bizottság, hogy valamelyest is enyhítsen ezen a gondon, állandó jellegű válogató bizottságot hozott létre Andrej Bagar elnökletével, melynek feladata az volt, hogy tehetséges műkedvelő színjátszókat biztosítson a hivatásos színházakba.62 Az ezzel kapcsolatos korabeli elképzeléseket szépen tükrözi Ján Borodáčnak a Színházi- és Dramaturgiai Tanács 1948. december 2-i ülésén elhangzott felszólalása: „El kell kezdenünk dolgozni a műkedvelőinkkel, s egy jó pedagógiai vezetés két-három év alatt színvo