Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - Rácz Olivér: A Khan el Khalili özvegy vőlegénye (elbeszélés)

Rácz Olivér A KHAN EL KHALILI ÖZVEGY VŐLEGÉNYE A gép, egy kiadós nyári vihar miatt, jó két órás késéssel indult, s így este tíz óra helyett Jóval éjfél után szállt le Kairó e késő éjszakai órában is lármás és nyüzsgő repülőterén. A három nagykövetségi tisztviselő, egy követségi tanácsossal az élükön, a korláton kívül, a repülőtér épülete előtt várakozott. A tanácsos a nyakát nyújtogatta. Egyikük sem ismerte a rendkívüli megbízottat, és az sem ismerte őket. De azért egyből kiszúr­ták. Szerencsére, mert a megbízott — 46 éves, karcsú, középtermetű, kreol bőrű, a haja sötétbarna, füstszínű szemüveget visel; gondolt vissza a tanácsos a telexen érkezett tájékoztatóra — szédült, magas láza volt a himlőoltástól; úgy érezte, a bal karja akkorára dagadt,mint egy liszteszsá_ , és most alattomosan, szemérmetlenül és rossz­indulatúan megpróbálja függetleníteni magát a teste többi részéről. Ormótlanul, de annál fájdalmasabban. Mindez azonban nem akadályozhatta meg abban, hogy egy mély lélegzetvétellel magába ne szívja az ismeretlen virágok illatától fűszeres, forró éjszakát, közben a szíve egy ujjongó dobbanásával próbálva megragadni és mindörökre rögzíteni a pillanat egyszeri és soha többé vissza nem varázsolható bűvöletét: az ember mindig csak egy­szer, egyetlen egyszer érkezhet meg első ízben idegen földrész idegen országába — ez itt már Afrika! Ez itt már Afrika — gondolta a megbízott mámorosán, és boldog, önfeledt mozdu­lattal megigazította az orra nyergén füstszínű szemüvegét. Valóban negyvenhat éves volt (habár a telex küldője ennél a pontnál egy pillanatig habozott, ne közöfje-e azt is, hogy NOHA ENNÉL JÓVAL FIATALABBNAK LÁTSZIK), s a rejtjeles telex további adatai is megfeleltek a diplomáciai tájékoztatás követelmé­nyeinek, ide értve a gondosan részletezett különleges tudnivalókat és utasításokat is: EZ AZ ELSŐ KÖZEL-KELETI KIKÜLDETÉSE. KÉRJÜK RÉSZLETESEN ISMERTETNI A PILLANATNYI HELYSZÍNI KÖRÜLMÉNYEKKEL ÉS A VÁRHATÓ LÉGKÖRREL, KÜLÖ­NÖS TEKINTETTEL A TÁRGYALÁSRA KIJELÖLT FELEK FELTÉTELEZHETŐ MAGATAR­TÁSÁVAL. Továbbá: FIGYELEMRE MÉLTÓ DIPLOMÁCIAI ÉRZÉKKEL ÉS KÉPESSÉGEK­KEL RENDELKEZIK — majd (nyilván a telex megfogalmazója is figyelemre méltó dip­lomáciai érzékkel rendelkezett) az óvatosan megszerkesztett széljegyzet következett: MAGYAR NEMZETISÉGŰ, DE ANYANYELVI SZINTEN BESZÉLI MINDKÉT ÁLLAMNYEL­VET. KÁROS SZENVEDÉLYEI NINCSENEK — s ezek után már csak a szokásos sab­lonok következtek. A megbízott bizonyára mosolygott volna, ha elolvassa a róla szóló ismertetést — gyakran és őszintén mosolygott; ez bizonyára hozzátartozott „diplomáciai képességei­hez” — mert hát ő szíve szerint mindössze három szóval jellemezte volna önmagát: hajlamos a romantikára . . . Éppen ezért pillanatnyilag őszintén sajnálta, hogy várják: a legszívesebben, lüktető karja ellenére, késlekedés nélkül nekivágott volna az afrikai éjszakának, hogy egyetlen szippantással magába szívja az illatokat és csillagokat, a — hihetően — varázslatos tájat, az ismeretlen várost, az ismeretlen embereket. De akkor már kiragadták a kezéből az útlevelét; egy göndör hajú, fekete bőrű, villogó fogú legény — utóbb kiderült, hogy a nagykövetség egyik gépkocsivezetője —

Next

/
Oldalképek
Tartalom