Irodalmi Szemle, 1983

1983/2 - Koncsol László: Az álom zúg, Ha árny vagy fény. Ring héjtalan (versek)

Csak úgy terem, ha jó közegbe olvad. Ujjal sem érint, mégis átkarolhat. Mély magma-láng, az őstűz kincsei.

Áttetsző, tiszta, nincs kettős alakja. Törd szét: a rész is ugyanazt mutatja. Jön . . . Vad görcs, lüktető ér hirdeti.

Ring héjtalan

Lelket, vasat ráz lent a láthatatlan.

Szeret, fogan, megsokszorozza önmagát.

Tölt és ürít, tölt és ürít. Reped a gát.

Táplál, bont, épít számtalan alakban.

Nincs héja, mindent átjár, szétsugárzik.

Nem kristály, nem bazalt, csak tér, fény, levegő. Derengő éji árny az agyban, gyűlt velő.

Hálója gócában ring mindhalálig.

Mélyén egy másik lét, csörömpölő, kemény.

Te benne, ő tebenned: két egy-testü lény.

Két arca van: a kormozó s az égi.

Nem töpreng önmagán, csak tiszta léte szól, fényére néma tarkasággal válaszol.

Nem látható, de száll. Test, szellem érzi.