Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A huszita magyar bibliafordítás problémái

jelessel, hiszen sokszor ugyanabban a kódexben találkozhatunk különféle helyesírás- típusú szövegrészletekkel, múlhatatlan volt e két rendszer állandó keveredése. így keletkeztek a keveréktípusok. A ránk maradt kódexek túlnyomó többségének a helyesírása keverék jellegű. Ez a keveredés rendkívül sokféle. Van olyan, amelyben bizonyos sajátságok az egyik, mások a másik rendszerből valók. Ilyen pl. az, hogy az ő hang jele a mellékjeles rendszerből van véve, míg a többi kancelláriai jellegű. Más kódexekben pl. a palatalizált mássalhangzók jelei származnak a mellékjelesből stb. Igen gyakoriak azonban az olyan kódexek is, amelyekben a keveredés már az összevisszaságig zavaros.” (. m. 13—14.)

Tamás és Bálint bibliafordítása nemcsak helyesírásával, hanem nyelvével is hatott a későbbi magyar szövegekre. A legalaposabban Mészöly Gedeon vetette egybe kódexeink szövegét más kódexekével, sőt Komjáti Benedek első nyomtatásban kiadott biblia- fordításával is. Megállapította, hogy a bibliafordítók évszázadokon át felhasználgatták, főként fordításuk ellenőrzésére, javítgatására a Huszita bibliát és származékait (MNy. 1917.) „A bibliai szövegeknek ebből az egymáshoz láncszerűen kapcsolódó folytonosságából nem rekeszthető ki a másik nagyobb kéziratos újszövetség-fordítás, a Jordánszky- kódex sem; ezt azzal a nézettel szemben mutattam ki, amely szerint a Jordánszky- kódex elszigetelten áll, előzmény és következmény nélkül. Tamás és Bálint fordításának ezt a termékeny utóéletét azzal magyarázhatjuk, hogy egy ilyen nagyszabású mű óriási értéket képviselt, s a felhasználót sok fölösleges munkától mentette meg. Érthető, ha huszita híre ellenére sem dobták félre” — állapítja meg a kérdés újabb kutatója, Károlyi Sándor A huszita mozgalom és a magyar írásbeliség c. tanulmányában.17 Ugyanő magyarázta meg szakszerűen a szellet szó használatának problémáját is: „A simplex theologus purus haereticus est megjegyzés éppen azt mutatja, hogy a fordítónak nem eretnekségén, hanem együgyűségén botránkoztak meg (a ferences krónikában — Cs. S.). Ez viszont érthető két okból is. A hagyományos teológiai irodalom már régtől fogva a szentlélek kifejezést használta, ez található a Ferenc-legendát tartalmazó Jókai-kó- dexben is, s általában minden egyházi iratban. Nem csoda tehát, ha a szelet szó használata szokatlannak tűnt fel, s mivel a fordításnak úgyis rossz híre volt, e nyelvi újítás is eretnekségszámba ment.” (i. m. 83.)

AZ APOR-KÓDEX

A bibliafordítás egyes részei közül a zsoltárfordítás töredékes szövegét ez a kódex őrizte meg. A kódex töredék, mégpedig több résznek a töredéke. Volf György szerint három kéz írása. Az elsőé a 39—122. oldal; ez a következő zsoltárokat tartalmazza (itt-ott töredékesen): 83—113, 118 (20—169 versek), 125—150 (1—3 vers). Sajátságos eljárása, hogy a 18. zsoltárt 118—128-ig számozza. Az első kéz írása volt bizonyára az elöl elpusztult rész is. ,,A második kéz csak a 134. lapon a Te Deummal kezdődik, a 146. laptól kezdve felváltja a harmadik kéz, a 157. laptól azonban ismét a második kéz veszi át az írást és folytatja a kódex végéig.” (Volf György, Nyelvemléktár 8. köt. XXXV.) A 124. lap alján egy summarium van, amely utal az utána következő canti- cumokra, azokra az ószövetségi énekekre, amelyek a breviáriumokban minden hétköznap laudese után következnek. A mi kódexünkben a 140—146. oldalon vannak a canti- cumok, ellenben a 125—139. oldalon a himnuszok következnek. A himnuszok után következik a szentmise Glóriájának fordítása (Symbolum Athanasii). A 147—156. lapon „a három jeles szolgáltatás”-t találjuk, ennek latin szövegét azonban még nem ismerjük. A himnuszok közül a következők vannak meg az Apor-kódexben: 1. Conditor alme (Csillagoknak zent szerzője); 2. Veni redemptor gencium (Jöy nemzeteknek zabadei- toia); 3. A solis ortu cardine (Napkelet sarkallatától); 4. Audi benigne conditor (Keges mindenható isten); 5. Veilla regis (Kiralnak zastoy ki mennek); 6. Ad cenam agni providi (Éneklőnk xtus feiedelmnek); 7. Ave maris Stella (Vduözleg tengernek csillaga). A kódex utolsó fejezete a passió; ennek a forrását maga a kódex nevezi meg Szent Anzelm „História passionis”-ában.

A Bécsi-kódex lapjain elszórtan zsoltártöredékek is találhatók részint a prológusokban, részint magukban a szentírási szövegekben.18 A Müncheni-kódex evangéliumaiban szintén vannak idézetek a zsoltárok könyvéből.19 Mind a Bécsi, mind a Müncheni-kódex zsoltártöredékei ugyanarra a közös alapforrásra vezetnek vissza: az Apor-kódex zsol