Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - ÉLŐ MÚLT - Sándor László: Berkó Sándor kallódó versei
Berkó Sándor kallódó versei Az Ukrajna mezőin huszonöt-huszonhat éves korában mártírhalált halt Berkő Sándor egyike azoknak a két világháború között feltűnt szocialista íróknak, akiknek munkásságára az ötvenes évek végén Pándi Pál hívta fel széles körben visszhangot keltő tanulmányában a figyelmet. Az „elsüllyedt irodalom” e tehetséges képviselőjének — rövidre szabott életében — mindössze egy vékonyka kötet verse jelent meg — saját kiadásában, 1940-ben Budapesten — Az ördög köpenyében címmel. A költő e könyvészeti ritkaságnak számító kötetében és szerte a sajtóban lappangó, kallódó lírai örökségének feltárására és összegyűjtésére először Csanda Sándor vállalkozott. A hatvanas évek derekán sajtó alá rendezte Nem vagy magadban címmel Berkó Sándor verseinek, ifjúkori zsengéinek és műfordításainak összegyűjtött darabjait. A kötetben megjelent tanulmányában egész sereg folyóiratot, hírlapot és egyéb lelőhelyet sorolt fel, amelyeket átnézve fedezte fel és gyűjtötte össze a költő verseit és műfordításait. E gyűjteménybe azonban, sajnos, nem került be Berkó Sándor valamennyi verse. További kutatómunka eredményeként ugyanis M. Pásztor József 1969-ben rábukkant Berkó néhány ismeretlen versére. Kettő közülük — a Töredék és az Otravaló — Kassák Lajos folyóiratában, a Munkában (1939. II., 2207. 1.) látott napvilágot. A Téglagyárban című hosszabb verse pedig a Munkáskultúra című antológiában jelent meg a negyvenes évek elején. E három utólag felfedezett verset M. Pásztor József az Irodalmi Szemlében [1969/8. 749—751. 1.) tette közzé. Az említett lelőhelyek utólagos átfésülése után került elő Berkó Sándor további két verse — A gyermeket köszöntöm és a Pásztortűz —, a Népszava 1939. és 1941-es évfolyamából. Ezeket az Amíg a szivünk dobog... című lírai antológia (1975) szerkesztői a költő több antifasiszta versével együtt adták közre kötetükben. A további kutatás eredményeként most Berkó Sándor ö't, könyv alakban eddig meg nem jelent verse került elő a Dzurányi László és Győry Dezső szerkesztette pozsonyi Magyar Újság 1937. és 1938. évfolyamából. A második világháború előtti évek nyugtalan és feszült légkörében, a fasiszta veszély növekedésének időszakában fogant versek — jóllehet nem egyenlő értékűek — megérdemlik, hogy e nehezen hozzáférhető újság megsárgult, málladozó lapjairól napfényre kerüljenek. Megjelenési időrendjük szerint e versek a következők: Koszorú helyett (1937. XI. 7.), Egyedül (1937. XII. 24.), Elfecsérelt percek (1938. II. 13.), Szivárvány (1938. III. 25.), Fohász (1938. VIII. 25.). A magyar szocialista líra Ígéreteként indult, de korán elnémult, tehetséges költőnk megérdemelné, hogy 1964-ben mindössze 1300 példányban megjelent válogatott versei után összes verseinek kötete is napvilágot lásson. Az ismeretlen helyen nyugvó költő születésének hatvanadik évfordulója elmúlt anélkül, hogy e dátumról bárhol Is megemlékeztek volna. Szülőházán máig sincs emléktábla. Most nemrég felfedezett zsengéinek közlésével tisztelgünk emléke előtt. Sándor László
