Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
A FALU TÁRSADALMA A 17. SZAZAD VÉGÉN ÉS A 18. SZÁZAD ELEJÉN Mocs falu társadalma a kuruc szabadságharc idején korántsem volt egységes. Az összlakosságnak mintegy a fele örökös jobbágy volt, de egész telekkel a 40 jobbágycsalád közül csak 5—6 család rendelkezett. A jobbágyok soraiban is megindult a társadalmi polarizálódás, lényeges vagyoni különbségek alakultak ki. Nemesi származása folytán a faluban csupán 3—5 család élvezett adómentességet. A legmódosabb családok az egésztelkes jobbágyok, a malomjoggal bíró, különböző telki állománnyal rendelkező jobbágyok voltak. A falu 9 hajómalma közül 5 jobbágytulajdonban volt. Egy-egy malomnak olykor több jobbágy jogállású, gazdálkodást folytató tulajdonosa volt. A török idők után, 1699-ben Nedeczky Mihály megyei jegyző újraszervezte a faluban a molnár céhet, és 1702-ben II. Lipót kiadta újraalapítási okmányát. A mocsi molnár céh alapításának éve nem ismeretes. Oláh Miklós — 1526-ban Mária királynő titkára, a későbbi érsek, Mocs földesura — a vidéket szemlélve feljegyezte, hogy itt nagyban folyik a viza halászata és virágzó molnárság van a Dunán. Nagy Lajos király 1376-ban kötelezővé tette a céhbe állást. A török adószedők 1570-ben 6 malmot írtak össze, így feltételezhető, hogy már a török hódoltság előtt létezett a faluban molnár céh. A hódoltság alatt nemhogy csökkent volna a malmok száma, hanem emelkedett. 1602-ben már 8 a hajómalmok száma. A malomjoggal bíró tehetősebb jobbágyok a malmokban bérmunkásokat alkalmaztak. A cé'njegyzőkönyvben malmos gazdák néven szerepelnek, míg az őrlést végzők molnár mestereknek vannak feltüntetve. A mesterlegények többnyire zsellér jogállásúak, ne- gyedes bérben dolgoztak a malmokban s ezen kívül belsőséggel, kaszálókkal, szőlővel rendelkeztek. A mesterek bérvitája a gazdákkal a 18. század fordulóján egyre jobban kiéleződött. Azt írták, „hogy a régi cenzus szerint mi nem akarunk molnárok lenni a motsi malmokban.” A falu legmódosabb malmos gazdája, Pap István 3 malommal bírt. Pap István tizedes, majd hadnagy volt a faluban és a kuruc időkben a fejedelem szolgálatába szegődött. Pap Istvánnak fontos szerepe volt a karvai sáncok és a dunai átkelő (hajóhíd) megépítésében. Bottyán generális tábori könyvében olvasható, hogy „Pap Istvánnak (hajósmester) megíratott: Vasárnap délre mentül több hajókkal s securitás- sal az Dunaparton legyen.” Pap István azonban „gyarló disposítióval rendelkezett”, azaz kevés hajója volt Karvánál, ezért Bottyán kellő számú hajót küldetett szekéren Újvárból a karvai átkelőhöz. A mocsi köznemesek közül Géczy és Laky nevűek szolgáltak a karvai sáncban a fejedelem seregében. Mivel a falu legbefolyásosabb, legmódosabb emberei a kurucok oldalára állottak, a császáriak által zaklatott lakosság is követte őket. A mocsi molnárok és révészek részt vettek a karvai sánc építésében, de a mocsi jobbágyok is, akik hosszúfuvarral szállították a faanyagot és a hajókat. A protestánssá lett falu legnagyobb sérelme, hogy 1701-ben Jezerniczky apát elutasította kérelmüket és nem engedte nekik használni a templomot. A mocsiak kérelme eljuthatott a fejedelemhez is, mert 1705. okt. 6-án a szécsényi országgyűlésen elrendelte a mocsi, a búcsi, a bátorkeszi és a radványi templom visszaadását a protestánsoknak. 1705. júl. 25-én a Mo- cson állomásozó kuruc csapatok parancsnoka Palkovics Ferenc, a szomszédos falvak (Kar- va, Radvány) egyik közbirtokosa. A császáriak még ugyanebben az évben megtorolták a mocsiak kuruckodását: a dunai malmok egy részét felgyújtották, más részét elsüllyeszt tették. Szokatlan ez még a korabeli kíméletlen hadviselésben is, hiszen a malmok nemcsak a lakosság, hanem a hadak ellátását is szolgálták. A falu lakói a kurucoknál kerestek védelmet. Bottyán visszaütött a császáriaknak és a környéket minden rendelkezésére álló erővel megvédte. Rákóczi kurucai 1706. szept. 14-én foglalták el Esztergom várát. A nemesi vármegye kétfelé vált. A nemesség kisebb része a labancokhoz állt, többségük a kurucokhoz csatlakozott. A szomszédos Karva oligarchái közül Nedeczky Mihály a labanc vármegyéhez, Nedeczky Sándor pedig a kurucokhoz csatlakozott. A két testvér így minden eshetőségre biztosította a család kiterjedt birtokát (Karva, Lábatlan, Radvány stb.). Nedeczky Mihály Komáromba ment a labanc vármegyét szolgálni, de bátyja, Sándor Kar- ván maradt. A hat nyelven beszélő, művelt főnemes hajlott korában vette feleségül a karvai Huszár Ilonát, egy ottani gróf nagyon fiatal (16 év körüli) leányát. A karvai
