Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A múlt, szülőföld és önismeret dokumentuma

zettár, mely nevek szerint, önálló címszavakban ad tájékoztatást; az egyetlen forrásmű. amely másod- és harmadvonalbeli írókat is ismertet, akikről az irodalomtörténetekben sem olvashatunk. Lexikonunk értékét egyebek között azon is mérjük, hogy pl. Balázs Frigyes, Árvái Mihály, Danielik János, Pereszlényi Pál, Vida József és más olyan kisebb jelentőségű, illetve részben elfelejtett írók is helyet kaptak benne, akikre a részletes irodalomtörténeti kézikönyveknek sem kötelessége emlékezni. Az írókon kívül meg kell említeni a folyóiratokat, lapokat, irodalmi társaságokat stb. Természetszerűen kapott így helyet a Lexikonban az első magyar irodalmi és kritikai folyóirat, a Magyar Museum, amely Kassán indult 1788-ban; az első magyar nyelvű hírlap, a Magyar Hírmondó, melyet Ráth Mátyás adott ki Pozsonyban 1780-ban; a négy oldalnyi terjedelemben latin nyelven megjelenő Nova Posoniensla vagy Kazinczy folyóirata, az Orpheus és a reformkorban kiadott első, Pozsonyban megjelenő képes hetilap, a Fillértár... Az irodalmi társaságok közül jelentőségénél fogva kettő érdemel kiemelést a magyar felvilágosodás egyik jelentős irodalmi csoportosulása volt a Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Baróti Szabó Dávid által létrehozott regionális irodalmi központ, a Kassai Magyar Társaság (1788—1792), de figyelmet érdemel ebben az időben a Péczeli József alapította Komáromi Tudós Társaság is.

Nem kerülted be a Lexikonba a művészetek s egy-két kivételtől eltekintve az egyéb tudományágak (földrajz, matematika, statisztika stb.) képviselői, mivel a kötet nem művelődéstörténeti, hanem irodalomközpontú. Továbbá irodalomtörténeti, művészettörténeti, stilisztikai és verstani fogalmak magyarázatai sem, de ez sem célja a Lexikonnak, mert ezeknek az elvi-elméleti fogalmaknak külön szlovákiai tartalmuk természetesen nincs. A kézikönyvben szereplő alkotók címszavai tömör életrajzot, illusztrációkat és több ízben az írói fejlődésrajz szempontjából értékes adalékokat is nyújtanak. A sajátos miniatűr képek és jelegzetességek célratörő megfogalmazásának lendülete karakterizálja a stílust, mely biztosítja a sallangmentességet. Esetenként a minősítés tisztelgést is jelez, máskor viszont a címszó csak a tényszerűséget közli és feszessége miatt hiányzik belőle az esztétikum, s a koncipiálás nagyobb igényessége. A Lexikon nemcsak adatokat közöl, hanem orientál is, az íróknak, költőknek jelentőségük szerinti rangsorukat is megmutatja már csak azzal is, kinek mennyi teret szán, bár néha az az érzésünk, hogy általánosságokban is értékel. Értesülünk róla ui., hogy pl. Kaffka Margit „a magyar irodalom legkiválóbb írónője”, Arany János „a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb képviselője”, Madách Imre „a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja”, Petőfi Sándor „a magyar irodalom legnépszerűbb költője” stb. Ezek a megállapítások természetesen igazak, de némelyiket közülük más alkotókra is érvényesnek véljük, s evidens jellegük miatt az előbb említett tömörségnek nem válnak javára. A Lexikon bizonyos esetekben a jelenségeket a megfelelő fejlődéstörténeti folyamatban is igyekszik elhelyezni — ez azonban csak a legjelentősebb írók ismertetésénél fordul elő: amikor nemcsak síkmetszetet ad az alkotókról és tényekről, de mintegy mélységükben is próbálja kivetíteni azokat. Úgy gondoljuk, hogy a hely szűkössége korlátozóan hat; a szerzők kiterjedt tudását és a lexikonszerkesztők felvilágosító lelkesültségét nagyobb tér egyaránt jobban érvényre juttatta volna. Lexikonunk szellemi mozgatói, Csanda Sándor főszerkesztő és munkatársai jól tudják, hogy az alkotó egyéniség akkor tűnik ki legplasztikusabban, ha környezetével és körülményeivel szinkronban, az életnek megfelelően, az irodalmi élet dialektikus mozgásában vetítődik elénk.

A teljesség lexikoni értelmezésébe a kuriozitás is beletartozik. Az olvasó megtudja pl., hogy a Körmöcbányái Táncszót, az egyik legkorábbi ismert magyar virágének-töre- déket, Körmöcbánya városi számadáskönyvének első lapjára valószínűleg tolipróbaként jegyezte le egy Kreusel János nevű jegyző 1505-ben, vagy hogy Onadi János 17. századi kassai versszerző iskolamester az iskolai oktatás céljára verses számtankönyvet írt, vagy éppen, hogy Petőfi forradalmi költészete a cseh munkásmozgalomban is nagy hatást váltott ki, és a „Ha férfi vagy, légy férfi..motívumai a munkásfolklórba is bekerültek. De talán néhány más érdekességet is megemlíthetünk még, például azt, hogy Krúdy Gyula első ízben mint kisdiák nagyanyjával, Radics Máriával utazott későbbi regénye címbeli helyére, Podolinba, vagy Madáchról kerül egyebek közt felszínre, hogy már gimnazista korában Pál öccsével Literatúrai Kevercs címen kéziratos hetilapot szerkesztett, s később Fráter Erzsébet Sztregováról való távozása után az írónak „Bor