Irodalmi Szemle, 1982
1982/1
A Madách Könyv- és Lapkiadó legújabb kiadványaiból a hónap 4 könyvét ajánlja az IRODALMI SZEMLE szerkesztősége Fábry Zoltán ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSAI 2. A Fábry-életmü gyűjteményes kiadásának második kötete az írónak 1926—1929 között írt újságcikkeit, kritikáit és tanulmányait tartalmazza. Az időszak Fábry Zoltán szocialista eszmeiségű irányvételének és kritikai kiteljesedésének kora. Megdöbbentő benne a fiatal író szellemi érdeklődésének tágassága, igazságkeresésének szenvedélyessége és erkölcsi tartásának kristályosodása, de nem kevésbé izgalmas figyelni, ahogy ez a hatalmas szellemi tevékenység mindinkább a szlovákiai magyar kisebbség valóságában gyökerezik. Ugyanakkor azonban világnyitottságának tágulását is figyelemmel kísérhetjük életének olyan korszakában, melyben végérvényesen az irodalomnak kötelezi el magát. A kötetet kitűnő jegyzetapparátus egészíti ki. AZ ÜT 1931-1936 Válogatta és az előszót írta Fónod Zoltán A cikkválogatást tartalmazó kötet a párt kultúrpolitikai lapját, Fábry Zoltán legendás folyóiratát hozza olvasóihoz emberközelbe. Négy fejezetében — Perben a történelemmel, A munkanélküliség kísér- tete, A kultúra védelmében, A valóság vonzásában — a harmincas évek proletárnyomorának, a párt politikai harcainak, a szocialista kultúra kialakulása kezdeteinek és a proletárirodalom első lépéseinek dokumentumait találjuk, ahogy a lapban megjelentek. A folyóirat a maga korában a dél-szlovákiai magyar munkásmozgalom kiváló eszmei szervezője és a szocialista gondolkodásnak egyetemes érvényű kifejezője volt. Fónod Zoltán kimerítő előszavában társadalomtörténeti- és kultúrtörténeti igénnyel dolgozta fel a folyóirat létének, fejlődésének és jelentőségének kérdéseit. Tóth László VITA ÉS VALLOMÁS Beszélgetések szlovákiai magyar írókkal A kötet a szerzőnek tizenkét hazai nemzetiségi íróval — Cselényi László, Csontos Vilmos, Dénes György, Dobos László, Duba Gyula, Gál Sándor, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Varga Imre, Veres János, Zalabai Zsigmond — készített interjúit tartalmazza. Tóth László „regénynek”, a szlovákiai magyar irodalom háború utáni korszaka regényének tartja könyvét s ebben sok igazság van: a kötet beszélgetéseiből elénk rajzolódik mai irodalmunk forrásvidéke, fejlődésének körülményei és korszakai, írói törekvéseinek rendszere, érzelmi és értelmi tájékozódása, történelmi létélménye és sorstudata. Mai irodalomtudatunk genezisének is felfoghatjuk, a könyvet, melyet haszonnal és érdeklődéssel olvashat mindenki, akit a nemzetiségi irodalom múltja, jelene és jövője érdekel. Dávid Teréz MESÉLŐ NEMZEDÉK Oj könyvében az írónő önvallomásos kisprózájának néhány darabját fogta egybe. Az írásokból régi nehéz évek, háborús megpróbáltatások és történelmi tapasztalatok levegője árad felénk. Sorsok a viharban, a fasizmus tombolásában, elhulló, átvészelő és reménykedő életek történetei, mélyen átélt humanizmussal megírva, személyesen is megszenvedve, soha nem feledve — így jellemezhetnénk a könyv fő mondanivalóját. S hozzátéve, hogy hittel megírva, az emberi humánumba és igazságérzetbe vetett hittel, amely nem engedi — nem engedheti —, hogy a régmúlt sötét évek borzalma még egyszer visszatérjen.
