Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - KRITIKA - Böszörményi János: Boldogfa fejlődéstörténetének korszakolása Püspöki Nagy Péter művében

viszály, határjárás, templomalapítás stb. Püspöki Nagy Péter egy 1245-ben írott határjárási jegyzőkönyv elemzésével indítja Boldogfa, illetve annak település-előzménye „possessio Tulwej”, azaz Tolvajfölde történetének vizsgálását. E két település azonosságát seregnyi oklevél — közülük igen sok általa felfedezett, eredeti forrás — és a máig fennmaradt földrajzi nevek alapján meggyőző logikával és tudományos érveléssel, izgalmas nyomozással deríti ki. A települések nevei az idők során különböző módon íródtak, olykor megváltoztak. A szerző ennek a ténynek csupán abban az esetben tulajdonít jelentőséget, ha e változások mögött helyi vagy országos jelentőségű esemény, újabb tényanyag deríthető fel. így pl. Sárfő ill. Sáraija esetében nem érinti ennek a kétféle helynévírásnak az okát. A műben közzétett Mikovinyi-féle térképen Sárfő, míg a könyve 41. oldalán kö'Zölt saját térképén Sáraija néven szerepel ez a település. Egy 1832-ben kiadott német nyelvű térképen (Strassen-Karte des Koenlgreches Ungarn, Lihogr. Floder in Wien) Scharsing-Sárfő ennek a településnek a megjelölése. Maga a szerző is könyve Bevezetőjében a XIII—XIV. századi források alapján szintén Sárfő néven említi a települést. Sárfő-Sáralja esetében kétségtelenül más-más korban eltérő módon írott, de azonos településről van szó, amit egyébként a település földrajzi meghatározása is bizonyít. Mégis, a helynév utótagja megváltozásának — a magyar helynévadás gyakorlatának logikáját követve — éppen a településfejlődési szakasz kor- ős eseménytörténetének, valamint korszakmeghatározásának szempontjából, de Boldogfa szempontjából is lehet jelentősége, mert e látszólag elhanyagolható különbség (-fő, -alja utótag-változás) jelentheti a település fekvésének megváltozását is. Ez ugyanis nem volt ritkaság abban a korban — tűzvész martalékául esett falu, vagy hadak dúlása és egyéb, természeti katasztrófa következményeképpen. Egyébként — ha azt fontosnak tartja Boldogfa történetének szempontjából — azt az elvet követi a szerző, hogy a helymeghatározások, illetve településazonosítások esetében megvizsgálja a jelenleg is használt földrajzi neveket (dűlőnevek, határrész-megnevezések, rét, út elnevezése) és ezeknek a meglétéből következtet a településtörténeti összefüggésekre. Ilyen gyakorlatot követ szerzőnk a Csandal föld (Terra Chondol) jelentéstartalmának vizsgálata során is. „A dűlőnév pontosan mutatja a tájban végbement változásokat. A letelepülő nép átveszi a meglévő helyneveket, azokat saját nyelvéhez idomítja és újakkal gazdagítja. A legtöbb eredeti dűlőnév az elsődleges települési területeken tapasztalható” — írja Eperjessy Kálmán településtörténeti munkájában. így van ez Csandal földje esetében is, bizonyság erre a Csandali út, Csandali rét máig ismert elnevezése. Püspöki Nagy Péter a „terra” azaz „föld” településföldrajzi értelmezését új megvilágításba helyezi és azt írja, hogy az ősi terrák a vármegyeszervezés idején szórványtelepülések voltak. A magyar helynévadás elnevezési formái között a leggyakoribb volt a személyi névadás. Rendszerint az egykori birtokosról nevezték el a földet, vidéket, amelyet az adományul kapott. Értelmezése szerint a „föld”-nek nevezett birtokot az különbözteti meg a faluhely fogalmától — noha mindkettő állandósult határral rendelkezik —, hogy ezek eltérő településformát jelentenek. A faluhelyszerű településre a csoportosan épített házak a jellemzőek, míg a „terrá”-k szórványtelepülések is, lakatlan földek is lehetnek. A kettő között lényegében csak településrendszeri különbség van. Egyes történészek ezt a településfejlődési szakaszt, ha érintik is, nem fejtik ki részletesen. Szabó István szerint a falutelepülés alatt csak az olyan állandóan megült hely tekinthető, amely „föld vagyis falu” (terra seu villa) elnevezéssel jelölt, míg Eperjessy Kálmán véleménye az, hogy „a határ álandósulása a falu rögződésével egy időben történt”. Minthogy ezeknek a településszórványoknak jogi értelemben még nem volt falujellege, elnevezésük a birtokos nevével volt megjelölve, ugyanakkor azonban a településfejlődés előrehaladásával (az apró- falvak és tanyák megszűnésével stb.) ezekből a szórványokból alakultak ki a falvak. Így joggal tekintheti Püspöki Nagy Péter Csandal földjét Tolvajföldje, majd Boldogfa településelőzményének. Abban a legtöbb szerző egyetért, hogy szinte minden falunak volt egy olyan korszaka, amikor még nevet sem viselt. Ezek a jelentéktelen települések, terrák, a birtokos nevével vannak az oklevelekben megemlítve. E települések életéről

— minthogy közigazgatásuk sem volt — keveset tudunk, mert alig maradtak fenn róluk írásos feljegyzések. Ezek a falu- és birtokrészek olykor az adományozások révén egyesültek, vagy éppen elváltak. Szerzőnk is sejteti, hogy a terra néven ismert településrendszer múltjának megismerése még sok kutatómunkát igényel.