Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - Debrődi D. Géza: A Kodály-napok és a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom
Debrődi D. Géz a A KODÄLY-NAPOK ÉS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KÖRUSMOZGALOM Kulturális életünkben, műveltségünk kialakításában meghatározó szerepet Játszik a zene. A zenekedvelők nagy tömegét két csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, akik megelégszenek a zene hallgatásával. A másodikba azok, akik maguk is énekelnek, muzsikálnak. A zenélésnek ez a módja semmivel sem helyettesíthető. Kodály Zoltán így vélekedett erről: „Minnél nagyobb tömeget kell érintkezésbe hozni az igazi, értékes zenével. Ennek legjárhatóbb útja a karéneklés.” Tehát a karéneklés a legalkalmasabb módja annak, hogy a zenei műveltség alapjait széles tömegbázisra helyezzük. Még inkább ez a helyzet a mi zenei anyanyelvűnk esetében, hiszen népzenénk jó háromnegyede vokális zene. A csehszlovákiai magyar énekkari mozgalom több mint százéves múltra tekint vissza. Vidékeinken az 1860-as években alakultak az első énekkarok. A losonci énekkar 1860. március 6-án lépett fel először. Négy évvel később (1864) alakult a rozsnyói „Munkás Dalárda”, amikoris az alakuló kórus javára „táncz-vigalmat” tartottak. A táncmulatság kezdetén három kórusművet énekelt a dalárda. Ezzel kezdte felbecsülhetetlen értékű kulturális munkáját, amely mind a mai napig tart. (A losonci kórus, sajnos, huzamosabb ideje nem működik.) A rozsnyói énekkar első dalosai munkások, iparosok és városi polgárok voltak. A Dalárda megalakulásának évében Európa több országában már összefogott a munkásosztály, s a forradalmi hullámok hozzánk is eljutottak. Nem véletlen hát, hogy a rozsnyói énekkar megalakulása időben egybeesik az I. Internacionálé kikiáltásával. Pozsonyban 1867-ben alakult meg a nyomdászok Tipographenbund nevű érdekvédelmi szervezete, amely egyben énekkar is volt s amelynek tagjai német, illetve magyar nyelven énekeltek. Említést érdemel még az 1871-ben alakult lévai dalárda; ez ugyan még megünnepelte megalakulásának századik évfordulóját, de azóta elhallgatott. Az első szervezett szlovák kórus 1873-ban Budapesten kezdte meg tevékenységét, tagjai az ott dolgozó kőműves munkások voltak. Az I. világháború után több magyar énekkar alakult a Csehszlovák Köztársaságban. 1921-ben kezdte meg tevékenységét a komáromi Egyetértés Munkásdalárda, amely nagyon fontos szerepet töltött be a korabeli munkásmozgalomban és a város kulturális életében. Több szlovák kórussal tartott szoros kapcsolatot. Hasonló kulturálispolitikai missziót teljesített a nyitrai meg az érsekújvári dalárda is. Kelet-Szlovákiában a kassai „Szervezett munkások dalosköre” 1920-tól vált közismertté. 1922-ben vegyeskarrá alakult és három nyelven — magyarul, szlovákul és németül — énekelt. A ruttkai Munkásdalárda 1922-ig énekelt magyar nyelven. Ebben az időben szerveződött a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség (CSMDSZ), amelynek 62 énekkar volt tagja. Ez a szövetség irányította és pártfogolta a kórusokat, s rövid időn belül magas színvonalra emelte a nemzetiségi énekkarokat. A Szlovenszkói Magyar Tanítók Énekkarával együtt hangadója volt az énekkari mozgalomnak. A CSMDSZ 1936-tól Magyar dalunk címen negyedévenként szakfolyóiratot adott ki és országos jellegű énekkari találkozókat rendezett (Losoncon, Léván, Érsekújvárott, Komáromban stb.). 1938 és 1945 között a szlovákiai magyar énekkari mozgalom szerény körülmények között végezte munkáját. Egy jelentősebb eseményről tudunk, amely Kodály Zoltán
