Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - KRITIKA - Dusza István: Égy bibliográfia lapszéleire
Irodalmunk e fontos kutatási eszközét aligha lehet néhány nap alatt kipróbálni a gyakorlatban. Az azonban megállapítható, hogy az úttörő jelleg még nem jelent szakmai értéket is. A szakmai következetlenségeket sem lehet egyfajta „eddig nem volt, ez is több a semminél” szemlélettel takargatni. Aligha akad irodalomtörténész, könyvtáros szakember, aki megértéssel olvasná a könyv előszavában az alábbiakat: „A jő akadályt ma is, akárcsak húsz évvel ezelőtt, az irodalmi anyagok felkutatásának bonyolultsága okozza.” Kétségtelen, hogy a feladat nehéz, fáradságos kutató munkát kíván, de az is vitán felül áll, hogy ma már ezt a munkát egyetlen ember nem tudja, nem is tudhatja elvégezni. Az időtényezőn és az emberi munkabíráson kívül a téma szétszórtsága, feldol- gozatlansága is ezt sugallja. A Komenský Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszékén az évek során több százan kaptak tanári oklevelet. Nem is szólva azokról, akik most hallgatói. Bármennyire nem divat manapság nemzetiségi szellemi életünkben alkotó közösségekbe tömörülni, mégis fontos lenne a bibliográfiai munka kollektív végzése. Az egyéni kezdeményezés és vállalkozókedv ehhez kevés. Aligha hihető, hogy a Matica Slovenská bibliográfiai kutatócsoportja, amelynek feladata a Szlovákia területén megjelent idegennyelvű, könyvek, folyóiratok és cikkek bibliográfiai feltárása (s tudomásunk szerint ezt az első Csehszlovák Köztársaság idején megjelent dokumentumok esetében már meg is tette), ne nyújtana segítséget ehhez a munkához. Ismereteink szerint a nemzeti könyvtár szerepét betöltő (tehát a Szlovákia területén megjelenő minden kiadványt gyűjtő) Matica Slovenská székhelyén a bennlakásos kutatás sem kizárt. „Csupán” célratörőbb szervezés, az alkotó közösség megalakítása, kiadói preferencia, erre a célra adott ösztöndíjak kellenek. Egy adott bibliográfiát tudományos igényűvé csak az tehet, ha szerzője pontos választ ad a kérdésekre: Milyen forrásokat használt fel, esetleg milyen szakirodalomra támaszkodott? Tudományos hitelét növelné a pontos forrásjegyzék közlése is. Gondolunk itt kiadói tervekre, jegyzékekre, rejtett bibliográfiákra, irodalomtörténeti monográfiákra. Legalább ilyen fontos lenne a ritkább könyvek, periodikák esetében feltüntetni a lelőhelyet is. Indokként említhetjük azt, hogy népkönyvtárainkban a bibliográfiában átfogott tíz esztendő alatt megjelent könyveket már több fázisban is kiselejtezték; nem is szólva az időközben megszűnt periodikákról, amelyeknek többsége csak tudományos könyvtárainkban és magángyűjtőknél lelhető fel. Szükséges leszögezni, hogy a bibliográfia apparátusa átalánosságokban megfelel a szakmai kívánalmaknak. Rövidítésjegyzék (bár tételei sok esetben ellenkeznek a magyar helyesírás szabályaival), írói nevek, álnevek, szignók feloldása, törzsszámozás és az ezeket feltüntető alfabetikus névmutató, tartalomjegyzék és az előszó funkcióját teljesítő bevezetés csatlakozik a bibliográfia törzsanyagához. Erénye, hogy többirányú visszakeresést tesz lehetővé. Például: Egri Viktornak Martin Kukučín Ifjú évek című könyvéről írt ismertetését megtalálom a recenzens neve alatt az egyéni („személyi”) részben, de kikereshetem Kukučín neve alapján a névmutatóban majd az általános rész 2/c. Könyvismertetések fejezetében, a megírás ideje szerint is. Bár a bibliográfia ebben sem következetes. Például: Az általános rész 2/h. folklór fejezetében Dobos Lászlónak egyetlen ebben a témában írt cikkét tárja fel. Az egyéni („személyi”) részben viszont a szerzőnek már négy folklór témájú írását közli. Mindent összegezve a vállalkozás egyediségén, úttörő jellegén, pótolhatatlan (bár pontatlan) tájékoztató funkcióján az említett hibák mit sem változtatnak. Csupán azt szeretnénk, hogy a hiányosságokat, a következetlenségeket, de legalább a nyelvi és stilisztikai hibákat, valamint a társadalomtudományi terminológia pontatlanságait a készülő újabb köteteiben mindenképpen küszöböljék ki. (Madách 1982.)
