Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - KRITIKA - Varga Rózsa: Apológia, vagy Objektív számbavétele a múlt szellemi hagyományainak
VARGA ROZSA Apológia, vagy objektív számbavétele a múlt szellemi hagyományainak (Az Ot. 1931—1936. Válogatás a folyóirat számaiból. Válogatta és az előszót írta: Fönod Zoltán. Madách, 1981.) A csehszlovákiai magyar irodalomnak nincsenek olyan mély és gazdag hagyományai, mint amit például Erdély magyar szellemi életének több évszázados múltja jelent a romániai magyar irodalom számára. Már csak ezért is igen sokra kell becsülnünk a pozsonyi Madách Kiadónak az utóbbi években reprezentatív kiadványokban megtestesülő, következetes tervszerűségre valló hagyományfeltáró munkáját, amellyel Fonod Zoltán irányítása és elismerésre méltó szerkesztői buzgalma nyomán sorra napvilágra kerülnek az eddig a szélesebb olvasók számára hozzáférhetetlen, de nem egy esetben még a szakkutatók által is ismeretlen művek. Fábry Zoltán életmű-sorozatának eddig megjelent első két kötetére gondolunk elsősorban, amelyek minden eddiginél teljesebb képet adnak az író fejlődésútjáról, és az alábbiakban ismertetendő Az Ot antológiára. Az Ot a csehszlovákiai kommunista párt vezetésének kezdeményezésére indult és jelent meg 1931 márciusától 1936 májusáig, mint a kommunista, forradalmi publicisztika és irodalom magyar nyelvű szócsöve. A lapot Prágában, a kommunista sajtó nyomdájában nyomták, arculatának, stílusának kialakításában, részben nyomdatechnikailag is a Tvorba és a DAV voltak a hazai követendő példakép (a képanyagot nem egy esetben a Tvorbától kölcsönözték), politikai irányvonalának kialakulására erősen hatott a moszkvai Sarló és kalapács és Fábry német orientációjú olvasmányai révén a Links- kurve. A DAV Az Ot megjelentetését beharangozó cikkében a megszüntetett 100 % utódjaként propagálta a lapot. A Stószon élő Fábry Zoltán volt a lap főszerkesztője, a pozsonyi sarlósok közül Balogh Edgár, Peéry Rezső, Terebessy János és Jócsik Lajos szerkesztők, Dobossy László, Morvay Gyula, Horváth Ferenc, Ferencz László munkatársak, a csehszlovákiai kommunista párt funkcionáriusai közül az „illegális szerkesztő” (Fábry Zoltán meghatározása) Róth Imre — Rotor és Bot Aladár álnéven írt a lapba —, munkatársak Weiss Salamon, Abrahám Vilmos, Moskovics Kálmán és Tuscherer Jenő. A sokfelől érkező, s Az Ot lapjain összetalálkozott szándékok egy és ugyanazon cél, a küszöbön állónak hitt szocialista forradalom ügyének szolgálatába szegődtek, mindazonáltal a lap anyagának meglehetősen szűk válogatását adó szemelvényekben is érzékelhetők a különbségek, amelyek az egymással tévegyüttműködésben álló munkatársakat jellemezték, s nemcsak az egyéni, szerzői stílusban, hanem néhány elvi, eszmei kérdésben is. A sarlósok és a néha túlságosan balos pártfunkcionáriusok korábbi vitái Az Ot hasábjain a szerkesztés realizálásában latensen, egyes kérdésekben — kelet-európai konföderáció; nemzetiségi kérdés; parasztkérdés stb. — az egymástól eltérő koncepciók nyílt megfogalmazásában, néha vitákban is tovább folytatódtak. A koncepciók Közép-Európa jövője, ill. a szocialista forradalom programja megfogalmazásából indultak ki, s érdekes módon az akkor a kommunista mozgalomba éppen csak beérkezett sarlósok a pártideológusokhoz viszonyítva radikálisabb, progresz-
